Már megint eltelt egy pár nap, de végre nem csak arról tudok írni, hogy miket ettem, és hogy milyenek voltak az óráim.
Ott kezdem, hogy csütörtökön volt megtartva az első Suomi5/Mediasuomea óra. Rájöttem, hogy amikor általánosságban a tanulmányaimról, a finn-magyar nyelvrokonságról vagy az engem érdeklő dolgokról kell beszélni, akkor elég jól megy a finn, de ha konkrétan arról a kutatásról kell beszélnem, amit csinálni fogok, az még nem megy annyira jól. Főleg azért, mert még nincs meg, hogy pontosan mit akarok csinálni. Egyébként a projektmunka megbeszélésén több érdekes téma is felmerült. Kíváncsi leszek, hogy végül mit fogok választani.
A Suomi 4 óra most is jó volt, az érzelmeket kifejező igékkel foglalkoztunk, meg meghallgattunk egy zenét is. Ehhez kapcsolódóan meg kellett beszélnünk egymás között, hogy milyen érzelmeket ébreszt, és egy szövegértési feladatot is kaptunk házi feladatnak. Azóta egy csomószor meghallgattam a számot, mert nagyon tetszik. Be is teszem ide a videóját. :D
Óra után megkérdeztem, hogy kész van-e már a diákigazolványom, de még mindig nincs meg. Ezzel csak az a baj, hogy a papírom csak szeptemberben érvényes, utána már nem tudok majd a menzán olcsóbban ebédelni, és nem tudok bérletet venni sem. Remélem azért a napokban készen lesz.
Mivel a Lozziban találkoztam Trixivel, együtt ebédeltünk, onnan meg visszajöttem a koliba, hogy aludjak egy kicsit, mert az előző éjszaka a felettünk lakók hajnali kettőig nagyon jól érezték magukat. Délután megcsináltam a házimat péntekre, és tanultam is a Suomi 4 órára.
A pénteki Suomi 4 óra hasonló volt a korábbiakhoz, de most az óra legnagyobb részében hallgatási feladatokat csináltunk, mivel a nyelvi laborban voltunk. Az a jó, hogy leginkább beszélt nyelvi szövegeket hallgatunk, így egyre jobban értem a puhekielit.
Óra után olvasgattam egy kicsit, majd elmentem ebédelni. Az ebéd nagyon finom volt. Megint sikerült meglepődnöm a salátán, de azt hiszem, ez még egy párszor meg fog ismétlődni. A Lozziban ugyanis a szokásos saláták mellett volt sonkás tésztasaláta is, ami nagyon ízlett.
Ebéd után elmentem az Alvar Alto múzeumba. Egy kicsivel később kellett volna mennem, hogy ingyenes legyen, de nem nagyon bántam a dolgot. A kiállítás nagyon tetszett, és sok mindent tanultam arról, hogy Alvar Aalto milyen formákat, anyagokat, szimmetriákat használt. Nagyon érdekesek voltak az Alvar Aalto idézetek is a kiállított makettek és képek között.
Az volt a legjobb a kiállításban, hogy nagyon sok mindent meg lehetett tudni Aalto gondolkodásmódjáról és személyiségéről. A kiállítás után megnéztem azt a filmet, amelyet a múzeum készített. Az is érdekes volt, bár nem Aaltoról szólt.
A múzeumból visszamentem a kollégiumba. A finn iskola látogatását szervezőktől kaptam egy e-mailt, hogy jövő héten pénteken el lehetne menni egy iskolába. Azóta már válaszoltam is rá, hogy benne vagyok. Már alig várom, hogy megtudjam, mivel kellene készülnöm. Estére főztem egy pörköltöt, mert valahogy olyan hangulatom volt.
Szombat reggel elmentünk a vasútállomásra, hogy megvárjuk Esztert, de ő a későbbi vonattal jött, így elmentünk bevásárolni. Végre tudtam venni friss húsokat, így egy jó darabig tudok majd főzőcskézni. Amikor megérkezett Eszter, visszajöttünk a kollégiumba, mert be voltunk írva mosni. Mivel a mosás végére besötétedett, beültünk a koli közelében lévő pizzériába. Fél pizzát ettem, és nagyon finom volt.
A vacsora után úgy döntöttünk, teszünk egy sétát. Elsétáltunk a tóig, bár nem láttunk semmit, de csináltam pár remek éjszakai fotót. Érdekes volt úgy fényképezni, hogy közben egy kicsit szemetelt az eső. Még a kolival szemben lévő templomot is lefényképeztem, mert ez eddig mindig elmaradt. Most már csak az kellene, hogy világosban is elmenjünk a tóhoz... nehogy már csak télen jusson eszünkbe, nem igaz?
A mai napom már elég sűrű volt, sok mindent csináltunk, de csak röviden írok róla, mert nagyon álmos vagyok. Dél körül bementünk a városba, és felmentünk a kilátóhoz. A virágos lépcsőn mentünk, ami nagyon szép volt, ahogy a kilátás is gyönyörű volt Jyväskylä városára. Végre megláttuk fentről a kolink közelében lévő tavat is.
A kilátóból elmentünk a kikötőbe, mert még ott sem jártunk korábban Zsanival. Rengeteg fényképet készítettem a tóról és a hajókról. Imádtam ezeket a kis szaunahajókat. Még grillezni is lehetett rajtuk. Hihetetlenek. A kikötőről nem is írok többet, beszéljenek a képek helyettem.
A kikötőből visszamentünk az állomásra, ahol ittunk egy forró teát. Mivel nemsoká indult a vonat, amellyel Eszter hazaindult, elköszöntünk egymástól, és elmentünk a keleti étterembe. Ott pont időben mentünk, mert négykor lehetett "büféebédet" kérni. Annyit szedtünk mindenből, amennyit csak akartunk, és még fordulhattunk volna még egy kört, ha akarunk, de így is úgy teleettük magunkat, hogy eszünkbe se jutott még több ételt szedni. Ráadásul a hely is nagyon hangulatos volt, a pincér meg nagyon kedves.
Hihetetlenül jóllakva jöttünk vissza a koliba, és még most is úgy érzem, hogy tele vagyok, pedig azóta már egy jó pár óra eltelt. :D
Azt hiszem, most ezzel fejezem be a bejegyzést, mert tényleg leragad a szemem, és írás közben már így is elszundítottam egyszer.
Hyvää yötä!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése