Üdv!
Végre van valami, amiről érdemes írni... na jó, korábban is írhattam volna, csak valahogy mindig kimarad. A mai napomról viszont mindenképp írni akartam, ezért bár ma már megosztottam egy régebbi bejegyzést, ezt sem hagyhatom ki.
Reggel szemerkélő esőben sétáltam el az egyetemre, és teljesen meglepődtem, hogy míg a szakadó esőben egyáltalán nem ázott be a kabátom, most ebben az alig-eső valamiben átázott a külső réteg. De igazából nem erről akartam írni, már kezem megszokni, hogy sohasem fogom megszokni az időjárást. Ma volt az első... hogy fordítsam? Nyelvpedagógia órám. Csupa finnekkel voltam, összesen száztízen jelentkeztünk rá, és nagyon jó előadás volt! Két tanár tartja az órákat, Minna-Riitta Luukka és Jaana Toomar, és már várom a jövő heti órát. Annak ellenére, hogy ilyen sokan voltunk, kaptunk beszélgetős feladatokat, az óra aktív és érdekes volt, és ami a legjobb: majdnem mindent értettem. Mondjuk ez annak is köszönhető, hogy ebben a témában már sok mindent olvastam finnül, de akkor is nagyon jó élmény volt. Hetente egyszer lesz óra egészen december közepéig, és egy csomó érdekes dolgot fogunk tanulni. Egyelőre a nyelvelsajátítás és a nyelvtanulás különbségeiről, az anyanyelvről és az idegen nyelvekről, a nyelvtudás fogalmáról, a nyelvtanulási képességről, a nyelvtan kérdéséről... és még sok ehhez kapcsolódó témáról esett szó röviden, egyelőre nem jut több az eszembe. Ó, de igen! Tanultam három új palindromot: egy finn, egy angol és egy svéd mondatot. :D
Óra után rögtön a Lozziba mentem, ahol zöldséges rénszarvas-húslevest is lehetett választani, és muszáj volt megkóstolnom. Egyáltalán nem bántam meg, mert nagyon finom volt. Amint letöltöm a képeket a fényképezőről, fel fogok tölteni róla egy képet, de most lusta vagyok elővenni a gépet a táskámból. :D
Ebéd után hazasétáltam, és nekiláttam a házi feladatnak holnapra meg holnaputánra, most meg elindítok valami filmet, mert holnap csak délutánra kell bemennem az egyetemre.
Jó éjt!
(A képet meg majd bepótolom. Tényleg.)
2013. október 28., hétfő
Egy régebbi bejegyzés
Üdv!
A múlt héten (na jó, 19-én, de azért az majdnem a múlt hét, szóval... na) írtam egy fél bejegyzést, de aztán valahogy nem lett megosztva. Bár rövid, most mégis közzéteszem.
Véget ért a Sano Vaan és a finn történelem órám. A Sano Vaan óramegbeszélése jól sikerült, és előtte az előadás is a Lozziól. Ha már Lozzi, beteszek egy képet, ha már annyi fényképet készítettem a projekthez. Leonardóval egész jól össze tudtunk dolgozni, és sokat tanultunk egymástól.
Készítettem egy pár havas képet, mert reggel fél 7-kor érdekes élmény volt október közepén úgy menni az egyetemre, hogy közben esett a hó. Mostanában már egyre gyakrabban várható a havazás... ami még mindig jobb lenne, mint az eső.
Ahogy a szobám ablakából is látszik: már igencsak közeleg a tél. Még jó, hogy már vannak meleg ruháim és meleg finn csizmácskám. Sajnos a hó már régen elolvadt, de hamarosan biztos megint le fog esni.
A múlt héten (na jó, 19-én, de azért az majdnem a múlt hét, szóval... na) írtam egy fél bejegyzést, de aztán valahogy nem lett megosztva. Bár rövid, most mégis közzéteszem.
Véget ért a Sano Vaan és a finn történelem órám. A Sano Vaan óramegbeszélése jól sikerült, és előtte az előadás is a Lozziól. Ha már Lozzi, beteszek egy képet, ha már annyi fényképet készítettem a projekthez. Leonardóval egész jól össze tudtunk dolgozni, és sokat tanultunk egymástól.
Készítettem egy pár havas képet, mert reggel fél 7-kor érdekes élmény volt október közepén úgy menni az egyetemre, hogy közben esett a hó. Mostanában már egyre gyakrabban várható a havazás... ami még mindig jobb lenne, mint az eső.
Ahogy a szobám ablakából is látszik: már igencsak közeleg a tél. Még jó, hogy már vannak meleg ruháim és meleg finn csizmácskám. Sajnos a hó már régen elolvadt, de hamarosan biztos megint le fog esni.
2013. október 13., vasárnap
Rövid összefoglaló a kihagyott napokról
Üdv!
Elég rég jelentkeztem, de valahogy mindig elhalasztódott a blogírás. Mivel most hétvégén leginkább csak a töri esszémet írtam és a Sano Vaan előadásra készültem, erről nem is tudok túl sokat írni, maradok hát a hét fontosabb eseményeinél.
Hm... mivel a hét elején még nem volt diákigazolványom, gyalog jártam be az egyetemre. Ez az első két nap nem volt olyan érdekes, de szerdán, amikor nyolcra kellett mennem... meglepődtem. Úgy értem, még hétkor is gyakorlatilag sötét volt! Mi lesz novemberben? Oké, tudom, még tízkor is sötét lesz... de valahogy nem tudatosult bennem a dolog. A lenti kép negyed nyolckor készült...
A hét legfontosabb eseménye Kitti születésnapja volt. Sikerült nagyon meglepnünk őt. :) Zsani mangós csokis tortát készített neki, és az angolos csoporttársai is eljöttek, így nagyon jól sikerült az este.
Csütörtökön találtam egy egész jó témát a projektórámra. Mivel interjúkat is kell majd csinálnom, szerintem el fogok szórakozni vele egy darabig, de nekem tetszik a dolog. Nem pont ugyanaz, mint a kutatási témám, de szerintem érdekes lesz. Arról fogok interjúkat készíteni, hogy milyen nyelveket beszélnek a finnek a különböző életkorokban, illetve, hogy miket tanultak.
Pénteken végre megjött a diákigazolványom, és bár nem volt órám, bementem érte. A többieknek még mindig nem jött meg, pedig Zsani például ugyanakkor rendelte, mint én. Remélhetőleg most már nekik is meg fog jönni a hét folyamán.
Mivel most tényleg nem nagyon tudok mást írni, be is fejezem a bejegyzést, csak gondoltam, pótolom egy kicsit az elmaradásokat. Eszek még egy mandarint, utána elindítok egy filmet, hátha elalszok rajta...
Elég rég jelentkeztem, de valahogy mindig elhalasztódott a blogírás. Mivel most hétvégén leginkább csak a töri esszémet írtam és a Sano Vaan előadásra készültem, erről nem is tudok túl sokat írni, maradok hát a hét fontosabb eseményeinél.
Hm... mivel a hét elején még nem volt diákigazolványom, gyalog jártam be az egyetemre. Ez az első két nap nem volt olyan érdekes, de szerdán, amikor nyolcra kellett mennem... meglepődtem. Úgy értem, még hétkor is gyakorlatilag sötét volt! Mi lesz novemberben? Oké, tudom, még tízkor is sötét lesz... de valahogy nem tudatosult bennem a dolog. A lenti kép negyed nyolckor készült...
A hét legfontosabb eseménye Kitti születésnapja volt. Sikerült nagyon meglepnünk őt. :) Zsani mangós csokis tortát készített neki, és az angolos csoporttársai is eljöttek, így nagyon jól sikerült az este.
Csütörtökön találtam egy egész jó témát a projektórámra. Mivel interjúkat is kell majd csinálnom, szerintem el fogok szórakozni vele egy darabig, de nekem tetszik a dolog. Nem pont ugyanaz, mint a kutatási témám, de szerintem érdekes lesz. Arról fogok interjúkat készíteni, hogy milyen nyelveket beszélnek a finnek a különböző életkorokban, illetve, hogy miket tanultak.
Pénteken végre megjött a diákigazolványom, és bár nem volt órám, bementem érte. A többieknek még mindig nem jött meg, pedig Zsani például ugyanakkor rendelte, mint én. Remélhetőleg most már nekik is meg fog jönni a hét folyamán.
Mivel most tényleg nem nagyon tudok mást írni, be is fejezem a bejegyzést, csak gondoltam, pótolom egy kicsit az elmaradásokat. Eszek még egy mandarint, utána elindítok egy filmet, hátha elalszok rajta...
2013. október 5., szombat
Cafe Lingua a Lyseo gimiben
Úgy döntöttem, ma nem írok a hetemről, mert az nagyjából a szokásos módon telt, azt leszámítva, hogy tegnaptól megint jó idő van. Helyette a mai délelőttömről írok röviden, mert igazán nagy élmény volt a finn középiskola meglátogatása.
Fél kilencre mentem a Lyseon lukióba. Az iskola amúgy nagyon régi, 1858-ban alapították, és az első finn nyelvű gimnázium volt az országban. Az épület is régi, ezért decemberben új helyre fognak költözni. A Cafe Lingua különböző szekciókra volt osztva, mert az iskolában elég sok különböző nyelvet lehet tanulni. Engem az angol csoportba osztottak, mert magyar szekció nem volt, de igazából csak beszélgetnem kellett a diákokkal.
Mielőtt elkezdődött volna az program, a minket segítő angoltanár, David megmutatta az iskola régi könyvtárát... amibe teljesen beleszerettem.
A legjobb az volt, hogy az emeleten lévő polcokon igazán régi könyvek sorakoztak, és az illat is annyira eredeti volt... teljesen beleszerettem ebbe a könyvtárba. Volt egy kis időnk beszélgetni az iskola programjáról is. Megtudtam, hogy a Lyseon lukio IB World School. Azok a diákok, akik sikeresen felvételiznek az IB (International Baccalaureate) programjába megadott kategóriákból válasszák ki az óráikat, így saját maguknak állítják össze az órarendjüket. Az oktatás idegen nyelven folyik. az első idegen nyelvet gyakorlatilag anyanyelvi szinten kell beszélniük a diákoknak, mert regényeket olvasnak, határidőre esszéket írnak stb., de tanulnak matematikát, természettudományokat, társadalomtudományokat, még egy idegen nyelvet és akár tervezést is, ha épp azt választják. Amikor megérkeztem, épp különböző jyväskyläi épületekből készült maketteket állítottak ki az aulában. A tanár úgy mutatta be, mint elő-egyetemi képzést, amelybe csak a legtehetségesebb, leglelkesebb diákok kerülnek be. Ő éppen irodalmat tanít, és megmutatta, hogy mennyire nagy szabadsága van az IB tanárainak. Például az irodalom órán rengeteg szerző közül választhatnak, csak az a lényeg, hogy egy fordítást és egy eredeti művet (haladó szinten egy fordítást és két eredetit) tanítsanak. A diákok a két év végén IB diplomát kapnak, de ehhez le kell adniuk egy tanulmányt, amely a saját kutatásukon alapul.
Maga a Cafe Lingua tíztől kezdődött. Kaptam egy rakás témát, és azokkal kapcsolatban beszélgettem a gimisekkel. Néha nagyon érdekes irányba mentek el a beszélgetések, például a kedvenc könyvekről vagy Jyväskylä városáról. Tetszett, hogy egyszerre több emberrel beszélgettem, és hogy néha, amikor a diákok nem tudtak egy-egy szót angolul, és finnül kérdezték meg egymást, akkor rá tudtam vágni az angol szót, amit kerestek.
Fél tizenkettőkor volt egy ebédszünet. A menzán majdnem olyan leves volt, mint a mi gulyáslevesünk, de itt simán húslevesnek hívják. Nekem nagyon ízlett. Ebéd közben is beszélgettünk az iskoláról és úgy általában véve az oktatásról. Én voltam az egyedüli, akinek nem az anyanyelve volt az angol, de ez egyáltalán nem volt zavaró, sőt! Daviddel beszélgettünk Magyarországról is, és elmondta, hogy szereti A kékszakállú herceg várát, sőt, el is tud énekelni belőle részeket.
Ebéd után folytattam a beszélgetést a diákokkal. Nagyon élveztem a lehetőséget, és az tetszett a legjobban, hogy a diákok is lelkesek voltak, és gyűjtögették a zászlós matricájukat a Cafe Lingua útlevelükre. Sajnos kettőkor véget ért a program, de igazán tetszett az egész, és ha lesz még ilyen lehetőség, akkor biztos ki fogom használni, mert felejthetetlen élmény és nagyon jó tapasztalat.
Fél kilencre mentem a Lyseon lukióba. Az iskola amúgy nagyon régi, 1858-ban alapították, és az első finn nyelvű gimnázium volt az országban. Az épület is régi, ezért decemberben új helyre fognak költözni. A Cafe Lingua különböző szekciókra volt osztva, mert az iskolában elég sok különböző nyelvet lehet tanulni. Engem az angol csoportba osztottak, mert magyar szekció nem volt, de igazából csak beszélgetnem kellett a diákokkal.
Mielőtt elkezdődött volna az program, a minket segítő angoltanár, David megmutatta az iskola régi könyvtárát... amibe teljesen beleszerettem.
A legjobb az volt, hogy az emeleten lévő polcokon igazán régi könyvek sorakoztak, és az illat is annyira eredeti volt... teljesen beleszerettem ebbe a könyvtárba. Volt egy kis időnk beszélgetni az iskola programjáról is. Megtudtam, hogy a Lyseon lukio IB World School. Azok a diákok, akik sikeresen felvételiznek az IB (International Baccalaureate) programjába megadott kategóriákból válasszák ki az óráikat, így saját maguknak állítják össze az órarendjüket. Az oktatás idegen nyelven folyik. az első idegen nyelvet gyakorlatilag anyanyelvi szinten kell beszélniük a diákoknak, mert regényeket olvasnak, határidőre esszéket írnak stb., de tanulnak matematikát, természettudományokat, társadalomtudományokat, még egy idegen nyelvet és akár tervezést is, ha épp azt választják. Amikor megérkeztem, épp különböző jyväskyläi épületekből készült maketteket állítottak ki az aulában. A tanár úgy mutatta be, mint elő-egyetemi képzést, amelybe csak a legtehetségesebb, leglelkesebb diákok kerülnek be. Ő éppen irodalmat tanít, és megmutatta, hogy mennyire nagy szabadsága van az IB tanárainak. Például az irodalom órán rengeteg szerző közül választhatnak, csak az a lényeg, hogy egy fordítást és egy eredeti művet (haladó szinten egy fordítást és két eredetit) tanítsanak. A diákok a két év végén IB diplomát kapnak, de ehhez le kell adniuk egy tanulmányt, amely a saját kutatásukon alapul.
Maga a Cafe Lingua tíztől kezdődött. Kaptam egy rakás témát, és azokkal kapcsolatban beszélgettem a gimisekkel. Néha nagyon érdekes irányba mentek el a beszélgetések, például a kedvenc könyvekről vagy Jyväskylä városáról. Tetszett, hogy egyszerre több emberrel beszélgettem, és hogy néha, amikor a diákok nem tudtak egy-egy szót angolul, és finnül kérdezték meg egymást, akkor rá tudtam vágni az angol szót, amit kerestek.
Fél tizenkettőkor volt egy ebédszünet. A menzán majdnem olyan leves volt, mint a mi gulyáslevesünk, de itt simán húslevesnek hívják. Nekem nagyon ízlett. Ebéd közben is beszélgettünk az iskoláról és úgy általában véve az oktatásról. Én voltam az egyedüli, akinek nem az anyanyelve volt az angol, de ez egyáltalán nem volt zavaró, sőt! Daviddel beszélgettünk Magyarországról is, és elmondta, hogy szereti A kékszakállú herceg várát, sőt, el is tud énekelni belőle részeket.
Ebéd után folytattam a beszélgetést a diákokkal. Nagyon élveztem a lehetőséget, és az tetszett a legjobban, hogy a diákok is lelkesek voltak, és gyűjtögették a zászlós matricájukat a Cafe Lingua útlevelükre. Sajnos kettőkor véget ért a program, de igazán tetszett az egész, és ha lesz még ilyen lehetőség, akkor biztos ki fogom használni, mert felejthetetlen élmény és nagyon jó tapasztalat.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)