Séta a múzeumban

Üdv!

Imádom a péntek délutánokat. Ingyenesen látogathatóak a múzeumok, és természetesen nem tudtam úgy elmenni a Keski-Suomen Museo mellett, hogy ne használtam volna ki a remek alkalmat. Mivel új időszaki kiállítások voltak, nem csak azt láthattam, amit tavaly, bár most az is sokkal érdekesebb volt abból a szempontból, hogy kevesebb koncentrálással sokkal többet értettem a feliratokból.

A földszinten ezúttal fényképkiállítás volt "Kadonnutta Taulumäkeä" címmel. Ez egy kiállítássorozat része, amely a Jyväskylä környékén lévő települések történetét mutatja be. Érdekes volt fényképeken végigkövetni a település történetét, de valójában sokkal izgalmasabbak voltak azok a képek, amelyek történeteket meséltek el. Nem csak a városról, hanem emberekről. Nem szavakkal, nem magyarázó szövegekkel, pusztán azzal, hogy bekerültek a város történetéről szóló fényképkiállításba. Nem fényképeztem le mindent, mert az nem adta volna vissza igazán az élményt. Azért két képet kiválasztottam. Az elsőt azért, mert a nagymama és az unoka képe igazán kedves volt, és annyi, de annyi mindenről mesélt, a templomról készült képsorozat pedig tetszett. Szerintem nagyon izgalmas régi képeken keresztül megismerni egy város történetét. A bicikliverseny, vagy épp a nyári fürdőzés emléke, illetve a nagyobb események mind érdekesek, és értékesek tudnak lenni.

A fotókiállítást követően újra megnéztem az állandó kiállításokat. A régi boltot bemutató rész még mindig az egyik kedvencem, bár most többet hallgattam meg a város történetét bemutató videókból is. Érdekes volt a megnézni a kontrasztokat a különböző bemutatott szobák között is, illetve elolvasni a finn történelemmel kapcsolatos szövegeket.

Az utolsó időszaki kiállítás címe "Asekätkentää pahimman varalta" volt, és a világháborúk során elrejtett fegyverraktárakat mutatta be. Nagyon sok cikket mutattak be, illetve különböző helyeken talált rozsdás fegyvereket. Érdekes volt látni, hogy egy-egy helyen milyen sok fegyvert rejtettek el. Sok szó volt a fegyverraktárak megszervezéséről, de érdekes volt olvasni egy kicsit az információs technológiáról is.

Hazafele menet újra lefényképeztem a hangulatos kis parkocskát, ami a múzeum és az egyetem között rejtőzik. Már tavaly is nagyon tetszett, de most nem volt olyan jó az idő, hogy csak leüljek a padra.

Azt tervezem, hogy az elkövetkező hetekben megnézem a többi múzeumot is. A kilátóban lévő természettudományi kiállítást például tavaly nem láttam, szóval ideje lesz bepótolni a dolgot.

Hétösszefoglaló

Lusta  voltam blogot írni, és most eléggé le vagyok maradva. Az első héten, amikor már órák is voltak, nem nagyon mozdultam ki, amikor nem volt muszáj, mert egy kicsit meg voltam fázva. Mindenesetre ez nem azt jelenti, hogy semmit se csináltam.

Hétfőn csak azért mentem be a városba, hogy netet intézzek magamnak, de aznap nem jártam sikerrel, mert nem volt nálam a megfelelő MAC szám. Szerencsére kaptam egy pendrive-ot, ami elmagyarázta, hogyan tudom megnézni. Miután megvolt a szám, kedden bevittem az irodába. Este már tudtam is netezni, de aznap nem ez volt a legfontosabb dolog.

Kedden megvolt az első Maisteriseminaari Maisa Martinnal. Mindenki bemutatta a szakdolgozati témáját. Érdekes volt, hogy elég sokan foglalkoznak a többnyelvűséggel és a bevándorlók nyelvi helyzetére sem csak én vagyok kíváncsi, ami jelzi, hogy ez a téma igazán aktuális. Elég érdekesnek ígérkezik a félév, mert sok különböző témáról hallhatok majd.

Sikerült elintéznem, hogy felvegyem a Näkökulmia monikielisyyteen kurzust is, ami október végéig fog tartani, és végig a többnyelvűséggel fognak foglalkozni az előadások. Ez nagyon hasznos lesz a szakdolgozatomhoz, így igyekszek majd minden lehetőséget kihasználni a beszélgetésekben való részvételre.

Mielőtt megtudtam volna, hogy részt vehetek ezen az órán, egy kicsit bepánikoltam, hogy nem lesz elég kreditem, ezért megkérdeztem, milyen órát vehetek még fel. Azt a választ kaptam, hogy menjek be pénteken nyolckor a finn jelentéstan órára. Meg is tettem, és egyáltalán nem bántam meg, annak ellenére sem, hogy az előadás négy órás volt. Nagyon érdekes finn szemszögből foglalkozni egy olyan témával, amiről már tanultam valamennyit. Mivel a téma ismerős volt, tudtam értelmes kérdéseket feltenni, és igazán érdekes volt részt venni a különböző beszélgetésekben. Eddig nem vettem részt olyan finn előadáson, amikor nem volt valamilyen megbeszélős feladat, vagy nem volt lehetőség arra, hogy hozzászóljunk a témához. Ezt nagyon hasznosnak tartom, és úgy érzem, rengeteget tanultam a beszélgetésekből.

Természetesen még mindig nem tudtam letenni a fényképezőgépemet. Szerintem az elmúlt hetekben többet fényképeztem, mint egész nyáron, pedig meg kell mondjam, ez elég nagy szó. "Tó és kacsák" címen szerintem tematikus mappát is nyithatnék a gépemen. Természetesen amikor az Agorában volt órám, a Jyväsjärvi mellett sem tudtam elmenni.

Következő bejegyzésemben a pénteki múzeumlátogatásról írok röviden.

Első hétvégém

(azaz még a múlt hét vége, csak ugye nem vagyok teljesen aktuális...)

Hétvégén felkeltem, és tojásrántottát sütöttem a sütőedényünkben egy kis felkockázott virslivel és szalonnával. A tetejére még sajtot is olvasztottam. Szerintem nagyon jól sikerült kis reggeli lett. A lakótársammal meg is ettük mind, majd elsétáltunk az egyetemre. Én elsősorban csak azért mentem, hogy megnézzem a leveleimet és délben megebédeljek az Agorában.

Ebéd előtt interneteztem egy kicsit a telefonomon, és pár órát is fel tudtam venni a Korppiban. Az órarendem még nem teljes, de máris alakul a dolog. Sajnos úgy tűnik, nem lesz sem akadémiai írás óra, sem Suomi 5, pedig ezeket is fel szerettem volna venni. A következő félévben lesznek meghirdetve, így remélem, hogy majd sikerül felvenni.

Az ebéd nagyon jól esett. Olyan gombás szószt választottam, amit már tavaly is ettem egyszer. Ezt mindig nagyon jól csinálják a menzán, így máskor sem fogok gondolkodni, ha meglátom a menün.A napi desszertnek sem tudtam ellenállni, mert már messziről is nagyon jól nézett ki a torta. Nagyon lágy piskóta volt az alapja, és a krém is nagyon finomra sikerült.

Délutánra bevásárlást terveztem, de végül nem lett belőle semmi. Ez elsősorban annak volt köszönhető, hogy öttől Roninmäkiben pikniket tartottak, és természetesen nem hagyhattam ki. Nagyon finom süteményt ettem, volt grillezett virsli és üdítő is. Az volt a legjobb az egészben, hogy sok új emberrel ismerkedtem meg, és hogy egy csomó magyarral találkoztam. Jót beszélgettünk Leilával, és még a tóhoz is lesétáltunk, ahová eddig nem mentem le.

Lehetőségem volt arra is, hogy finnül beszéljek, aminek külön örültem. Megtudtam, hogy lesznek még hasonló programok, szóval biztos, hogy nem fogok unatkozni.

Vasárnap nem keltem korán, mivel nem igazán volt dolgom. Olvasgattam az új finn fantasymat, fordítottam egy kicsit, ilyesmi. Lényegében semmi értelmesre nem volt energiám. Délben egy kis tésztát és virslit ettem, majd később elmentünk bevásárolni Shirshóval. Egészen addig maradtunk, amíg nyitva volt a bolt, de még így sem sikerült mindent beszerezni. A hosszú bevásárló körút után megvacsoráztunk a McDonald’s-ban, majd mindent elcipeltünk a lakásba.

Nem, kipakoláskor nem beszélgettem az új konyhakéssel és serpenyővel… legalábbis nem hangosan… na jó, legalább nem sokáig! De hát egy hétig főztem egy szál üveg sütőedényben egyetlen kenyérkenő késsel! Már alig vártam a hétfő reggelt, hogy kipróbálhassam az új edényeimet.

Gumi-gumi-gumimatrac

Nem túl sok alvás után felkeltem, és elindultam az egyetem felé. Egész úton fák között tudok menni, és igazán szép a környék. Már most imádom, és alig várom, hogy lássam őszies színekben. Most, hogy nem siettem különösebben, megálltam lefényképezni a tavat, ami mellett minden nap el fogok sétálni. Megismerkedtem az ott lakó kacsákkal is. Nagyon sokan voltak, és amikor elmentem mellettük, elindultak utánam, mintha szemmel akarnának tartani. De az is lehet, hogy pusztán meglátták a fényképezőgépem, és nem tudtak ellenállni annak, hogy pózoljanak a kamerának. Ha ez utóbbi volt a céljuk, akkor meglehetősen elégedettek lehetnek magukkal, mert addig fényképeztem őket, amíg rájuk nem untam.

A tó amúgy igazán hangulatos, kíváncsi leszek rá, milyen lesz télen. Nem csak a tó, az egész városrész nagyon szép. Az összes nevetségesen fotogén kacsával egyetemben. Itt van még egy:

 Az egyetemnél beültem az L épületbe, hogy internetezzek egy kicsit. Felvettem néhány órámat, például a nemzetközi diákoknak szóló svédet, majd a kirpputoriba, hogy szerezzek valamit, amin alhatok. Már néhány szivaccsal is megelégedtem volna, de szerencsére találtam egy jó állapotú gumimatracot. Gyorsan meg is vettem. Azt még nem tudtam, hogy fogom felfújni, de úgy döntöttem, ezt majd később kiagyalom. Találtam egy két eurós széket is, de nagyon nehéz, nem tudnám hazacipelni. Majd kitalálok valamit.

Újra az Ilokiviben ebédeltem, mert megtetszett az egyik menü. Kicsit olyan volt, mint a pörkölt, de a szakács tett bele gombát és gyöngyhagymát is. Sohasem gondoltam volna arra, hogy egész gyöngyhagymát főzzek az ételbe, viszont nagyon finom volt, szóval máskor én is csinálok majd ilyet. Megint leírom, hogy mennyire imádom a finn salátákat. Mindig tartogatnak valami meglepetést. A reszelt répában például ananászdarabokat találtam, a rizses salátában meg tonhaldarabokat.

Ebéd után hazasétáltam. Míg az egyetemre menni egész könnyű, hazafelé elég nehezen tudok felsétálni a dombon. Remélhetőleg hamarosan jobb formában leszek, és könnyebb lesz. Mivel olyan lassan haladtam, megint alkalmam adódott rá, hogy mindent lefényképezzek, amit megláttam. Mivel már annyi kacsás képet töltöttem fel, most mindenkit meg fogok kímélni a további tájképektől. Na jó, még egyet...

Pénteken nem túl sok más dolgom volt, de azért visszamentem az egyetemre, hogy válaszoljak a leveleimre. Előtte azért kieszeltem, hogyan fújjam fel a gumimatracomat. Legyen elég annyi, hogy rájöttem, hogyan lehet erre a funkcióra is felhasználni az inhalátoromat.

Azt azért érzem, hogy egy kicsit felfáztam az előző esti hidegben, de remélem, nem túlságosan. Visszamentem az apartmanba, és nekiláttam a főzésnek. Nagy buli nagyjából nomád módra főzni. Értem ezalatt, hogy nagyjából semmilyen főző eszközöm nem volt. Egy szál kenyérkenő késsel vágtam össze a hagymát, majd az üvegtálamban, a sütőben készítettem el a rakott tésztát. Igaz, hogy a hagyma nem esett szét benne teljesen, hiába pároltam meg egy kicsit, de nem lett rossz a végeredmény. Sőt, kifejezetten jó lett. Persze nem tudtam egyszerre mindet megenni, de legalább maradt másnapra is belőle.

Este már a gumimatracomon aludtam, ami a földön alvásnál sokkal kényelmesebb, de azért egy ágy még ennél is kényelmesebb lenne. Egy kicsit zavar, hogy ha megmozdulok, akkor zörgő hangot ad, de még inkább ez, mint a megfázás. Azért ha lehetőségem lesz rá, beszerzek magamnak egy ágyat. Addig marad a matrac. Amúgy minél jobban felfújom, annál kényelmesebb rajta feküdni.



Lefekvés előtt még megbeszéltem Shirshóval, hogy hétvégén elmegyünk majd bevásárolni. Elég sok mindenre lesz majd szükségünk, így jó, hogy együtt megyünk majd el értük. Dombon felfelé cipekedni nem túl kellemes szórakozás, ha az embernél tíz szatyor van. Szerencsére nagyon jól kijövök a lakótársammal, így nem lesz semmi gondunk.

Költözködés

Reggel korán felkeltem, hogy kijelentkezzek a szállásról, és elindultam a cuccaimmal a buszmegállóba. Egy kicsit sok holmim volt, alig bírtam mozgatni őket a szatyrok miatt, de végül egy átszállással sikerült megoldanom a költözködést. Amúgy igazán meleg nap volt, meg is lepődtem a korábbi hűvös idő után. Ez nem különösebben segítette elő a holmik hurcolását, mert rendesen kimelegedtem. Viszont amikor Roninmäkiben a dombon cipeltem felfelé a szatyraimat és a táskáimat, kaptam egy kis segítséget egy fiútól, aki szintén az L épületben lakott. Így már sokkal könnyebben ment a dolog.

Szerencsére lépcsőznöm nem kellett, mert a szobám a földszinten van, így könnyen bevittem mindent, majd mindent kipakoltam.

Kipakolás után átugrottam a Lidlbe egy pár hasznos dologért. Azt már a rövid bevásárló úton is megállapítottam, hogy nagyon szép a környék, ahová költöztem. Sokkal zöldebb, sokkal szebb, mint Kortepohaja. Az igaz, hogy itt majd egy kicsit többet kell majd dombon felfelé sétálnom, de elsősorban hazafelé jövet az egyetemről. Mindenesetre végigfényképeztem az egész környéket. Szerintem világos, miért szerettem bele teljesen. Még a környéken lévő sok gomba is érthetetlen módon fotogén.

A boltban elkezdtem magamban összeszedni, mi mindenre lesz majd szükségem, és rájöttem, hogy ezt egy bevásárló körúttal nem tudom majd mind beszerezni. Csak a legfontosabb dolgokat szedtem össze, majd hazasétáltam, hogy lepakoljak. Kezdtem nagyon kifáradni a járkálástól.

Egy kis pihenés után felkerekedtem, és felsétáltam ebédelni. Szerintem az emberek kezdenek furán nézni rám, mert olyan, mintha hozzánőtt volna a fényképezőgép a kezemhez. Mivel gyakorlatilag végig fák között mentem az egyetemre, volt mit fényképezni. El is döntöttem, hogy amint lesz időm, köbe járom az útba eső tavat, hogy meglátogassam a kacsákat.

Az Ilokiviben ettem, mert a Lozzit épp felújítják. Hússal töltött palacsintát ettem, ami egész jó volt, bár nem annyira, mint mondjuk otthon a hortobágyi húsos palacsinta. Miért írtam le, hogy hortobágyi húsos palacsinta? Most minden alkalommal azt akarok majd enni, ha rá gondolok... eh. Mindenesetre itt egy kép az ebédemről, hogy ne csak én érezzek így.

Ebéd után elmentem a kirpputoriba, és húsz centtért vettem három tányért, két poharat és még egy bögrét is. Az egyik pohár ráadásul Tupperes. Ezt kiegészítettem egy villával és egy késsel, hogy legalább enni tudjak majd. Mivel főzőedény nem volt, úgy döntöttem, elsétálok a másik bolhapiacra is a központban. Út közben találkoztam Bandival, aki szintén Roninmäkiben talált szállást. Miután elintézte a dolgát a könyvtárban, elindultunk a központ felé. Amikor találkoztunk a lakótársával szétváltunk, és én folytattam az utamat a kirpputori felé.

Jól körülnéztem, de ott sem találtam főzőedényt. Helyette vettem egy üveg sütőedényt, egy mélytányért, egy éjszakai lámpát, meg húsz centért egy kis olvasnivalót, mert nem tudtam ellenállni neki. Remek finn fantasy regénynek tűnt, és hát… tudom, hogy otthon már nem fér el a sok könyvem, de ezt nem lehetett otthagyni.

Ezt követően a Sokos aljában ételekből is bevásároltam egy kicsit, hogy legyen otthon valamim. Amikor visszaértem, rájöttem, hogy lesz lakótársam, de vele csak később, este találkoztam. Mindent lepakoltam, és megcsináltam az „ágyamat”. Előre láttam, hogy az elvárásaimmal ellentétben nem lesz elég meleg.

Este megérkezett a lakótársam, Shirsho, aki Indiából jött matematika szakos doktorandusz. Beszélgettünk egy kicsit, és arra jutottunk, hogy a konyha nagyjából az én felségterületem lesz, mivel ő nem tud főzni.

Az éjszakát a takarómon alva a földön töltöttem. Annak ellenére, hogy elvileg huszonegy foknak kellene lennie a szobában, eléggé hűvös volt. Nagyon hűvös volt. A padló meg kifejezetten hidegnek tűnt. El is döntöttem rögtön, hogy sürgősen vennem kell valami ágyfélét, vagy legalább egy matracot, mert ez így nem állapot. Azért azt az egy éjjelt így kellett kihúznom, pedig úgy tűnik, még nem nagyon fűtenek a szobában. Mivel nem akarok megfázni, tényleg muszáj lesz kitalálnom valamit.