Reggel korán kellett indulnom, mert kilenckor találkoztam a tutorom csoportjába tartozó másik két lánnyal, Anával és Monicával. Jamina nem ért rá reggel, de félúton találkoztam velük, és együtt sétáltunk fel az Agorához. Út közben beszélgettünk Finnországról. Ana már járt itt korábban, bár nem töltött itt olyan sok időt, mint én. A tavalyi évhez hasonlóan most is az Agoránál tartott opening fairrel kezdődött a hét. Az egyetem minden fontosabb szervezetét meg lehetett ismerni. Bár tavaly már voltam rajta, sok új dologgal találkoztam. Nagyon sok hasznos dolgot kaptam, nem csak finn olvasnivalókat, hanem fogkrémeket, édességeket is. Például nyertem három kis csomag salmiakkit. Vannak olyan típusok, amiket nem különösebben szeretek, mint az, amelyikből hazavittem egy csomaggal, de ez a gumicukor jellegű salmiakki finom volt.
Beszereztem olyan újságokat és füzetecskéket is, amik az asztmáról és az allergiáról szólnak. Nagyon hasznos szövegek vannak benne finnül. Még nem olvastam végig őket, de amikor lesz időm, meg fogom tenni. Azt elsőre is láttam, hogy vannak benne érdekes cikkek.
Összességében az opening fair szerintem nagyon hasznos volt. 11 előtt Jamina írt nekem egy SMS-t, hogy az L épületben vár minket, ahol átvehettük az ittlétünket igazoló papírt, ami majd a menzához is kell. Ezután megvendégeltek minket forró teával, kávéval és áfonyás süteménnyel.
Nagyon jól esett a tea a kinti hűvös idő után, bár történt egy kis baleset, amikor az egyik asztalnál véletlenül meglökött valaki a teáscsészével a kezemben. Szerencsére csak egy kicsit borítottam magamra a forró italt, így nem égetett meg nagyon, a pólóm meg hamar megszáradt. A regisztráció után, de még az orientációs előadások után még magyarokkal is találkoztam, akik most Kortepohjában laknak. Elérhetőséget cseréltünk, hogy tudjunk írni egymásnak.
11-kor elkezdődtek az orientációs előadások. Mivel én már hallottam őket egyszer, elsősorban az albérletkeresésre koncentráltam. Írtam egy csomó új e-mailt, mert kaptam néhány negatív visszajelzést. Írtam egy üzenetet az ideiglenes szállásnak is, hogy maradnék még két éjszakát. Nagyon reméltem, hogy válaszolnak, mert nem volt hová mennem.
Az utolsó előadást kihagytam, hogy elmenjek a tanszéki megbeszélésre az F épületbe.
Találkoztam a finn szakosokkal, illetve azokkal a cserediákokkal, akik szintén itt fognak tanulni. Három tanár bemutatta a felvehető órákat, és mindenkitől megkérdezték, mik a céljaink. Még nem vagyok teljesen biztos benne, hogy milyen órákat fogok választani, de elég sok tetszik közülük. Mivel csak tizenöt kreditet kell teljesítenem, így nem biztos, hogy túl sok órám lesz, de legalább lesz időm a kutatásra. Elvileg jövő héten lesznek az első órák (legalábbis a tárgyak egy részéből), akkor fog eldőlni, hogy pontosan mit fogok választani a sok közül. Van egy könyvvizsgás tárgy, ami nagyon jó lenne a szakdolgozatomhoz. Az a címe, hogy „Kielipolitiikka ja maahanmuuton kielikysymykset”. Szerintem meg fogom csinálni, bár egy kicsit tartok attól, hogy a vizsgán esszét kell majd írni a témából. Majd jövő héten minden elválik, addig is gondolkodni fogok a dolgokon.
A megbeszélés végén bemutatkozott a finn szakos diákszervezet, ami majd programokat szervez nekünk a félév során. Végre megtudtam, mire utalt az épület előtti feladatban a rövidítés. Kaptunk egy-egy újságot is, amit a szervezet ad ki. Elvileg mi is írhatunk majd bele, ami nagyon jó lehetőség lenne. Bármilyen problémával, kérdéssel fordulhatok majd hozzájuk, ami szintén hasznos lehet majd.
A megbeszélés után visszamentem az Agorához a piknikre. Mivel korábban esett egy kis az eső, és akkor is csöpögött egy kicsit, az egész piknik beköltözött az Agora éttermébe. Érdekes volt, hogy most majdnem minden újrahasznosítható volt: a villák és a tányérok is. A finnek nagyon odafigyelnek erre. Elsősorban friss zöldségek és gyümölcsök voltak, meg héjában sült krumpli. Érdekes volt nyersen megkóstolni a karfiolt. Még sohasem ettem így, pedig meglepően finom. Nem maradtam túl sokáig, mert nagyon fáradt voltam, és a szállás nagyon messze.
Hazafelé menet beugrottam a kirpputoriba, hogy vegyek legalább egy kanalat és egy bögrét, hogy teát készítsek magamnak. Már alig vártam, hogy a hosszú séta után hazaérjek. Fogalmam sincs, hány kilométerre van a Gasthouse Laajis az egyetemtől, de az biztos, hogy nekem túl messze. Főleg egy hosszú nap után.
Abból azért kiderült, hogy ez nem teljesen az én napom volt, hogy leszakadt a táskám füle, és ügyeskednem kellett, hogy haza tudjam vinni a szatyraimmal együtt. Végül sikerült megoldanom, de azért bosszantott egy kicsit a dolog.
Teljesen kimerülten érkeztem meg, és sajnos a recepció már zárva volt, amikor megérkeztem, így másnapra hagytam a szobafoglalást. Kicsit bosszantott, hogy még nem válaszolt senki a reggeli levelemre, hiszen fontos lett volna tudni, hogy minden rendben van-e a szállásommal. Mindegy, végül bosszankodás helyett rögtön a teázásra koncentrálhattam. Szerencsére a szálláson elég forró volt a víz, nem is kellett melegíteni, így már szürcsölhettem is a forró italt.
Alvás előtt még jót beszélgettem a szobatársammal, mert egy csomó közös témánk akadt. Ő amúgy zenepszichológiát tanul majd Jyväskyläben két évig. Nem csak a zenével kapcsolatban volt közös az érdeklődésünk, hanem a filmek terén is, szóval igazán jól szórakoztunk. Csak azért hagytuk abba a beszélgetést, mert másnap megint korán kellett az egyetemre mennünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése