Szálláspánik

A reggelem furcsán kezdődött. Zoknit halásztam. Mivel a nagy bőröndömből még semmit sem pakoltam ki, ezért ez nem volt egy egyszerű feladat bármit is kiszedni belőle. Ráadásul megint egész korán indultam az egyetemre, ez van, ha az ember olyan messze lakik. Szóval megküzdöttem a táska mélyén rejtőző gonosz zoknival, aki vissza akart tartani az orientációs előadásokra menés nemes feladatában. Szerencsére sikerült megoldanom ezt a problémát, és immár zoknival a lábamon összeszedelőzködtem.

Mielőtt elindultam volna, odamentem a recepcióhoz, hogy meghosszabbítsam az ottlétemet. Az e-mailemre nem válaszoltak, de reméltem személyesen gyorsan megoldódik a gond. Szóval odamentem, elmagyaráztam, hogy még mindig nincs szállásom, erre közölték velem, hogy egy napot még maradhatok, de utána tele vannak. Hoppá, hoppá, hoppá! Szóval már csak egy éjszakára volt fedél a fejem felett. Ettől nagyon bepánikoltam. Úgy értem, hová menjek éjszaka a cuccaimmal együtt?

Oké, nem vacakoltam sokat, mert negyed tízkor találkoztam Anával a K-market közelébe, és el kellett indulnom. Út közben írtam egy SMS-t Elisának, akivel korábban leveleztünk azzal kapcsolatban, hogy lakótársak lehetnénk. Neki és Jasminának volt valahol szállása, és korábban felajánlották, hogy ha nincs hová mennem, kanapé-szörfölhetek náluk. Meg is beszéltük, hogy együtt fogunk ebédelni. A K-markettől az egyetemig Anával és a barátaival beszélgettünk a lakásproblémáról. Ő Kortepohjába költözött be, de bútorozatlan szobába, így most mindenütt bútorokat keresgélt.

Kicsit korán érkeztünk az M épülethez, ahol a tájékoztatók második részét tartották. Most hallgattam meg a nyelvi központ tájékoztatóját, meg egy kollégiumi tájékoztatót. Idén megint nem hirdettek Suomi 5 órát, sem akadémiai írást, mert ezekre a második félévben kerül majd sor. Ezt egy kicsit sajnáltam, de maximum több órát fogok felvenni a finn tanszéken. A két előadás közben írtam egy pár új e-mailt, remélve, hogy találok valami szállást éjszakára. Mondani sem akartam, hogy egy kicsit ideges voltam. A második prezentáció után a KOAS-os előadót is megkérdeztem, hogy nincs-e véletlenül hely valamelyik helyen, utána pedig átmentem a könyvtárba, mert délben ott találkoztam Elisával. Közben folyamatosan a neten lógtam, hátha kapok valami választ a leveleimre.

Tizenkettő előtt pár perccel csatlakozott hozzám a tutorom csoportjába tartozó másik lány. Épp akkor kaptam egy e-mailt Jaytől, aki 280 euróért hirdetett szobát Roninmäkiben. Még ma megnézhettem a helyet. Ennek nagyon örültem, és meg is könnyebbültem, mert már kezdtem feladni, hogy találok helyet, mielőtt ki kell költöznöm Laajavuoriból.

Tizenkettőkor megjött Elisa, és együtt átmentünk az L épületbe, ahol volt vegetáriánus menü is, és megebédeltünk. Ebéd közben jót beszélgettünk mindenről. Megbeszéltük, hogy ha nem sikerül kivennem azt a helyet, aminek a kiadója visszaírt nekem, akkor mehetek majd hozzájuk. Ez nagyon megnyugtatott.

Ebéd után felhívtam a szoba bérbeadóját, és megbeszéltük, hogy az L épület előtti buszmegállóban találkozunk majd egymással. Meg is érkezett a megbeszélt időben, vele együtt azzal a fiúval, aki az ideiglenes szálláson a szobatársam volt. Együtt néztük meg a helyet Roninmäkiben. A szoba tágas, de bútorozatlan volt, a konyha nagy, a zuhanyzó rendes. Mondtam már, hogy nagy a konyha?

Szóval egész jó hely, leszámítva persze a bútorok hiányát. A szobatársam nagyon rendes volt, igazi gentleman, mert teljesen átengedte nekem a helyet. Ennek nagyon örültem, hiszen így már volt hová mennem az éjszakát követően is. Felajánlottam neki, hogy ha nincs hová mennie, akkor csatlakozhat hozzám, amíg nem talál helyet magának. Ahogy Jay megállapította, amikor kezet fogtunk, ezért jó, ha valaki úriember. Teljesen egyetértettem vele.

A megbeszélés és a szobanézés után elmentünk a könyvtárba szerződést nyomtatni és aláírni. Még a kauciót és az első bérleti díjat is átutaltam, hogy haladjanak a dolgok. Egy kicsit vacakoltunk a nyomtatással, mert az összes fénymásoló gép lefagyott, de végül minden megoldódott, és Jaytől, a szobát bérbe adó sráctól kézhez is kaptam a kulcsomat.

Amint a kulcs a zsebemben lapult, elmentem az útba eső kirpputoriba, hogy vegyek egy nagy takarót és egy párnát, hogy ezzel is közelebb kerüljek a szobám berendezéséhez. Lepakoltam, majd lassan elindultam vissza Laajavuoriba. Mivel úgyis a könyvtár közelében voltam, bementem, hogy ellenőrizzem, aktív-e a könyvtári kártyám. Ha már ott voltam, megnéztem az ingyenesen elhozható könyveket. Találtam egy érdekes olvasnivalót, amit el is hoztam magammal. Már a szállás felé menet is olvasgattam egy kicsit.

Az ideiglenes szálláson összepakoltam a holmimat, hogy másnap könnyen el tudjak indulni az albérletembe. Úgy döntöttem, hogy a másnapot a költözéssel fogom tölteni. Elköszönésképp végigfényképeztem Laajavuorit.

Azért még írtam Elisának, hogy köszönöm az ajánlatukat, de sikerült szállást szereznem magamnak. Nagyon megkönnyebbülve feküdtem le aludni.