Gumi-gumi-gumimatrac

Nem túl sok alvás után felkeltem, és elindultam az egyetem felé. Egész úton fák között tudok menni, és igazán szép a környék. Már most imádom, és alig várom, hogy lássam őszies színekben. Most, hogy nem siettem különösebben, megálltam lefényképezni a tavat, ami mellett minden nap el fogok sétálni. Megismerkedtem az ott lakó kacsákkal is. Nagyon sokan voltak, és amikor elmentem mellettük, elindultak utánam, mintha szemmel akarnának tartani. De az is lehet, hogy pusztán meglátták a fényképezőgépem, és nem tudtak ellenállni annak, hogy pózoljanak a kamerának. Ha ez utóbbi volt a céljuk, akkor meglehetősen elégedettek lehetnek magukkal, mert addig fényképeztem őket, amíg rájuk nem untam.

A tó amúgy igazán hangulatos, kíváncsi leszek rá, milyen lesz télen. Nem csak a tó, az egész városrész nagyon szép. Az összes nevetségesen fotogén kacsával egyetemben. Itt van még egy:

 Az egyetemnél beültem az L épületbe, hogy internetezzek egy kicsit. Felvettem néhány órámat, például a nemzetközi diákoknak szóló svédet, majd a kirpputoriba, hogy szerezzek valamit, amin alhatok. Már néhány szivaccsal is megelégedtem volna, de szerencsére találtam egy jó állapotú gumimatracot. Gyorsan meg is vettem. Azt még nem tudtam, hogy fogom felfújni, de úgy döntöttem, ezt majd később kiagyalom. Találtam egy két eurós széket is, de nagyon nehéz, nem tudnám hazacipelni. Majd kitalálok valamit.

Újra az Ilokiviben ebédeltem, mert megtetszett az egyik menü. Kicsit olyan volt, mint a pörkölt, de a szakács tett bele gombát és gyöngyhagymát is. Sohasem gondoltam volna arra, hogy egész gyöngyhagymát főzzek az ételbe, viszont nagyon finom volt, szóval máskor én is csinálok majd ilyet. Megint leírom, hogy mennyire imádom a finn salátákat. Mindig tartogatnak valami meglepetést. A reszelt répában például ananászdarabokat találtam, a rizses salátában meg tonhaldarabokat.

Ebéd után hazasétáltam. Míg az egyetemre menni egész könnyű, hazafelé elég nehezen tudok felsétálni a dombon. Remélhetőleg hamarosan jobb formában leszek, és könnyebb lesz. Mivel olyan lassan haladtam, megint alkalmam adódott rá, hogy mindent lefényképezzek, amit megláttam. Mivel már annyi kacsás képet töltöttem fel, most mindenkit meg fogok kímélni a további tájképektől. Na jó, még egyet...

Pénteken nem túl sok más dolgom volt, de azért visszamentem az egyetemre, hogy válaszoljak a leveleimre. Előtte azért kieszeltem, hogyan fújjam fel a gumimatracomat. Legyen elég annyi, hogy rájöttem, hogyan lehet erre a funkcióra is felhasználni az inhalátoromat.

Azt azért érzem, hogy egy kicsit felfáztam az előző esti hidegben, de remélem, nem túlságosan. Visszamentem az apartmanba, és nekiláttam a főzésnek. Nagy buli nagyjából nomád módra főzni. Értem ezalatt, hogy nagyjából semmilyen főző eszközöm nem volt. Egy szál kenyérkenő késsel vágtam össze a hagymát, majd az üvegtálamban, a sütőben készítettem el a rakott tésztát. Igaz, hogy a hagyma nem esett szét benne teljesen, hiába pároltam meg egy kicsit, de nem lett rossz a végeredmény. Sőt, kifejezetten jó lett. Persze nem tudtam egyszerre mindet megenni, de legalább maradt másnapra is belőle.

Este már a gumimatracomon aludtam, ami a földön alvásnál sokkal kényelmesebb, de azért egy ágy még ennél is kényelmesebb lenne. Egy kicsit zavar, hogy ha megmozdulok, akkor zörgő hangot ad, de még inkább ez, mint a megfázás. Azért ha lehetőségem lesz rá, beszerzek magamnak egy ágyat. Addig marad a matrac. Amúgy minél jobban felfújom, annál kényelmesebb rajta feküdni.



Lefekvés előtt még megbeszéltem Shirshóval, hogy hétvégén elmegyünk majd bevásárolni. Elég sok mindenre lesz majd szükségünk, így jó, hogy együtt megyünk majd el értük. Dombon felfelé cipekedni nem túl kellemes szórakozás, ha az embernél tíz szatyor van. Szerencsére nagyon jól kijövök a lakótársammal, így nem lesz semmi gondunk.