Költözködés

Reggel korán felkeltem, hogy kijelentkezzek a szállásról, és elindultam a cuccaimmal a buszmegállóba. Egy kicsit sok holmim volt, alig bírtam mozgatni őket a szatyrok miatt, de végül egy átszállással sikerült megoldanom a költözködést. Amúgy igazán meleg nap volt, meg is lepődtem a korábbi hűvös idő után. Ez nem különösebben segítette elő a holmik hurcolását, mert rendesen kimelegedtem. Viszont amikor Roninmäkiben a dombon cipeltem felfelé a szatyraimat és a táskáimat, kaptam egy kis segítséget egy fiútól, aki szintén az L épületben lakott. Így már sokkal könnyebben ment a dolog.

Szerencsére lépcsőznöm nem kellett, mert a szobám a földszinten van, így könnyen bevittem mindent, majd mindent kipakoltam.

Kipakolás után átugrottam a Lidlbe egy pár hasznos dologért. Azt már a rövid bevásárló úton is megállapítottam, hogy nagyon szép a környék, ahová költöztem. Sokkal zöldebb, sokkal szebb, mint Kortepohaja. Az igaz, hogy itt majd egy kicsit többet kell majd dombon felfelé sétálnom, de elsősorban hazafelé jövet az egyetemről. Mindenesetre végigfényképeztem az egész környéket. Szerintem világos, miért szerettem bele teljesen. Még a környéken lévő sok gomba is érthetetlen módon fotogén.

A boltban elkezdtem magamban összeszedni, mi mindenre lesz majd szükségem, és rájöttem, hogy ezt egy bevásárló körúttal nem tudom majd mind beszerezni. Csak a legfontosabb dolgokat szedtem össze, majd hazasétáltam, hogy lepakoljak. Kezdtem nagyon kifáradni a járkálástól.

Egy kis pihenés után felkerekedtem, és felsétáltam ebédelni. Szerintem az emberek kezdenek furán nézni rám, mert olyan, mintha hozzánőtt volna a fényképezőgép a kezemhez. Mivel gyakorlatilag végig fák között mentem az egyetemre, volt mit fényképezni. El is döntöttem, hogy amint lesz időm, köbe járom az útba eső tavat, hogy meglátogassam a kacsákat.

Az Ilokiviben ettem, mert a Lozzit épp felújítják. Hússal töltött palacsintát ettem, ami egész jó volt, bár nem annyira, mint mondjuk otthon a hortobágyi húsos palacsinta. Miért írtam le, hogy hortobágyi húsos palacsinta? Most minden alkalommal azt akarok majd enni, ha rá gondolok... eh. Mindenesetre itt egy kép az ebédemről, hogy ne csak én érezzek így.

Ebéd után elmentem a kirpputoriba, és húsz centtért vettem három tányért, két poharat és még egy bögrét is. Az egyik pohár ráadásul Tupperes. Ezt kiegészítettem egy villával és egy késsel, hogy legalább enni tudjak majd. Mivel főzőedény nem volt, úgy döntöttem, elsétálok a másik bolhapiacra is a központban. Út közben találkoztam Bandival, aki szintén Roninmäkiben talált szállást. Miután elintézte a dolgát a könyvtárban, elindultunk a központ felé. Amikor találkoztunk a lakótársával szétváltunk, és én folytattam az utamat a kirpputori felé.

Jól körülnéztem, de ott sem találtam főzőedényt. Helyette vettem egy üveg sütőedényt, egy mélytányért, egy éjszakai lámpát, meg húsz centért egy kis olvasnivalót, mert nem tudtam ellenállni neki. Remek finn fantasy regénynek tűnt, és hát… tudom, hogy otthon már nem fér el a sok könyvem, de ezt nem lehetett otthagyni.

Ezt követően a Sokos aljában ételekből is bevásároltam egy kicsit, hogy legyen otthon valamim. Amikor visszaértem, rájöttem, hogy lesz lakótársam, de vele csak később, este találkoztam. Mindent lepakoltam, és megcsináltam az „ágyamat”. Előre láttam, hogy az elvárásaimmal ellentétben nem lesz elég meleg.

Este megérkezett a lakótársam, Shirsho, aki Indiából jött matematika szakos doktorandusz. Beszélgettünk egy kicsit, és arra jutottunk, hogy a konyha nagyjából az én felségterületem lesz, mivel ő nem tud főzni.

Az éjszakát a takarómon alva a földön töltöttem. Annak ellenére, hogy elvileg huszonegy foknak kellene lennie a szobában, eléggé hűvös volt. Nagyon hűvös volt. A padló meg kifejezetten hidegnek tűnt. El is döntöttem rögtön, hogy sürgősen vennem kell valami ágyfélét, vagy legalább egy matracot, mert ez így nem állapot. Azért azt az egy éjjelt így kellett kihúznom, pedig úgy tűnik, még nem nagyon fűtenek a szobában. Mivel nem akarok megfázni, tényleg muszáj lesz kitalálnom valamit.