Végre a laptopomról jelentkezek, így lehetőségem van egy hosszabb bejegyzést közzétenni. Amilyen egyszerűek voltak a dolgok a legutóbbi ittlétemkor, most annyira bonyolultak lettek, de szépen sorban végigmegyek mindenen, azt hiszem, az lesz a legjobb.
Mielőtt elindultam, tönkre ment a külső merevlemezem és az új laptopom. Ezt lehet, hogy jelnek kellett volna vennem, nem tudom, mindenesetre ezután még a régi gépem is játszott velem egy kicsit. Na, ezt már egész biztos jelnek kellett volna vennem azzal kapcsolatban, hogy most nem lesznek annyira egyszerűek a dolgok.
Időben érkeztünk anyuékkal a reptérre, de azért mókás volt azon idegeskedni, hogy milyen hosszú a sor, és hogy vajon időben átjutok-e a biztonsági ellenőrzésen. Időben átjutottam...bár azért az inhalátoros táskámat kikapták a sorból, hogy megnézzék, nem bomba-e. Nem volt bomba.
Szerencsére a repülőre nem kellett olyan sokat várni, segített, hogy most is elsőbbségi beszállásom volt. A hatodik sorban ültem az ablak mellett, ami nagyon tetszett, mert egész idő alatt tudtam fényképezni – már persze, amikor nem beszélgettem a mellettem ülőkkel. Mielőtt folytatnám, megszakítom az adást néhány kép erejéig.
Nagyon jó volt az út, mert egy igazán kedves finn hölgy ült egy ülésre tőlem, mellette meg a francia ismerőse. Így felváltva beszélgettünk finnül és angolul is. Az egész beszélgetés abból indult ki, hogy meghallottam az előttem lévő sorból azt a szót, hogy "JYVÄSKYLÄ". Na, ennek úgy megörültem, hogy rögtön írtam egy angol üzenetet annak, aki szintén Jyväskyläbe jött, és megkértem finnül a hölgyet, hogy adja előre. Köztudott, a levelezés remek mód a kapcsolatteremtésre. A hölggyel remekül elbeszélgettünk az út hátra lévő részében, Zsoltal pedig megbeszéltük, hogy együtt fogjuk átvészelni az éjszakát a repülőtéren. Mert igen: a Jyväskyläbe tartó illető szintén magyar volt.
Miután leszálltunk a repülőről, a tamperei terminálban vártunk két azt hiszem cseh lány társaságában, amíg el nem aludtunk. Én nem nagyon tudtam aludni, töltögettem a telefonomat meg a rejtvénykönyvemet. Megírtam az előző "Terminál feeling" bejegyzésemet, és megpróbáltam aludni, de igazából nem nagyon sikerült. Mindegy.
Később kiderült a buszmenetrendet nézegetve, hogy nem fogom elérni a vonatomat, ezért vettem egy buszjegyet. Még jó, hogy megtettem, mert éjszaka nem tudtam volna elmenni taxival, mivel egy sem akadt a közelben, a sim-kártyáim meg remekül lemerültek (na jó, a magyar még nem teljesen, de nem akartam teljesen kommunikációs lehetőség nélkül maradni). Reggel vettem egy Ryanair buszjegyet, de nem jött busz, mert nem érkezett repülő. Innentől kezdve mégiscsak taxival kellett mennem. A taxisofőr nagyon rendes volt, mert harminc euróért vitt el. Több lett volna. Tényleg. Már tavaly is valamennyivel többet fizettünk. Nem volt olcsó buli, de elértem a buszomat. A kis kavarodás után fél egykor értem Jyväskyläbe.
A buszon természetesen folyamatosan fényképeztem. (Nem, nem mániám a fényképezés... klikk.)
Jyväskyläben a vasútállomás előtt állt meg a buszom, így bementem a Hesburgerbe, hogy vegyek valami ennivalót, mert utoljára a reptér előtt ettem a kocsiban. Szóval vettem gyorsan egy menüt, mert még várnom kellett egy kicsit a tutoromra. Megenni már nem volt időm, de azért párszem sült krumplit sikerült bekapnom, amíg a hamburgerem érkezésére vártam.
A szállásom most nagyjából ennyi:
Most már nagyon remélem, hogy hamarosan találok valami helyet magamnak.
Következő bejegyzésemben meg fogom írni, mi történt velem az első két napon, de ezt már azt hiszem, holnapra halasztom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése