Imádom a péntek délutánokat. Ingyenesen látogathatóak a múzeumok, és természetesen nem tudtam úgy elmenni a Keski-Suomen Museo mellett, hogy ne használtam volna ki a remek alkalmat. Mivel új időszaki kiállítások voltak, nem csak azt láthattam, amit tavaly, bár most az is sokkal érdekesebb volt abból a szempontból, hogy kevesebb koncentrálással sokkal többet értettem a feliratokból.
A földszinten ezúttal fényképkiállítás volt "Kadonnutta Taulumäkeä" címmel. Ez egy kiállítássorozat része, amely a Jyväskylä környékén lévő települések történetét mutatja be. Érdekes volt fényképeken végigkövetni a település történetét, de valójában sokkal izgalmasabbak voltak azok a képek, amelyek történeteket meséltek el. Nem csak a városról, hanem emberekről. Nem szavakkal, nem magyarázó szövegekkel, pusztán azzal, hogy bekerültek a város történetéről szóló fényképkiállításba. Nem fényképeztem le mindent, mert az nem adta volna vissza igazán az élményt. Azért két képet kiválasztottam. Az elsőt azért, mert a nagymama és az unoka képe igazán kedves volt, és annyi, de annyi mindenről mesélt, a templomról készült képsorozat pedig tetszett. Szerintem nagyon izgalmas régi képeken keresztül megismerni egy város történetét. A bicikliverseny, vagy épp a nyári fürdőzés emléke, illetve a nagyobb események mind érdekesek, és értékesek tudnak lenni.
A fotókiállítást követően újra megnéztem az állandó kiállításokat. A régi boltot bemutató rész még mindig az egyik kedvencem, bár most többet hallgattam meg a város történetét bemutató videókból is. Érdekes volt a megnézni a kontrasztokat a különböző bemutatott szobák között is, illetve elolvasni a finn történelemmel kapcsolatos szövegeket.
Az utolsó időszaki kiállítás címe "Asekätkentää pahimman varalta" volt, és a világháborúk során elrejtett fegyverraktárakat mutatta be. Nagyon sok cikket mutattak be, illetve különböző helyeken talált rozsdás fegyvereket. Érdekes volt látni, hogy egy-egy helyen milyen sok fegyvert rejtettek el. Sok szó volt a fegyverraktárak megszervezéséről, de érdekes volt olvasni egy kicsit az információs technológiáról is.
Hazafele menet újra lefényképeztem a hangulatos kis parkocskát, ami a múzeum és az egyetem között rejtőzik. Már tavaly is nagyon tetszett, de most nem volt olyan jó az idő, hogy csak leüljek a padra.
Azt tervezem, hogy az elkövetkező hetekben megnézem a többi múzeumot is. A kilátóban lévő természettudományi kiállítást például tavaly nem láttam, szóval ideje lesz bepótolni a dolgot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése