Viszlát, Finnország!

Üdv!

December 28-án egy nagytakarítást követően bedobtuk a kulcsunkat a postaládába a megfelelő épület előtt, majd elindultunk az állomás felé. A hazautunk hasonlóra sikerült, mint az érkezésünk, mivel az állomáson még megreggelizünk/megebédeltünk a Hesburgerben.

Jyväskyläből Tamperébe vonatoztunk, ott pedig taxiba szálltunk, és elmentünk a repülőtérre. Nagyon korán értünk oda, de a lényeg az volt, hogy odaértünk. A repülőtéren a kis boltban vettem még egy plüss rénszarvast, mert nem tudtam ellenállni a kísértésnek. Úgy értem, olyan aranyos volt, és amúgy is maradt egy rakás pénzem!

A repülő kis késéssel indult. Maga a repülőút sokkal kényelmesebb volt, mint az odaút, mert nagyobb volt a gép, vagy nem tudom. Az éjszakai Budapestet is látni kell még, kár, hogy nem tudtam fényképezni az ablak visszatükröződése miatt. Mindenesetre gond nélkül hazaértem Magyarországra. Itthon jó nagy köd volt, ezért Pestről gyakorlatilag lépésben tudtunk csak visszamenni Karcagra, de legalább addig is tudtam mesélni. Ó, és azt se felejtsem el, hogy út közben azért megálltunk vacsorázni... életemben először ettem bélszínt. Hm... nyami.

Azt hiszem, zárásképp még beteszem a finn édességekről készített képet, amit már itthon csináltam.

Már most csak az a kérdés, hogy mikor megyek majd vissza Finnországba, nem az, hogy visszamegyek-e. Imádtam ott lenni, imádtam a finneket, így amint tudok, újra elmegyek oda. Szóval tényleg: viszlát, Finnország!

Laajavuori

Hei!

Hazautazás előtt egyszer fel kellett mennem Laajavuorira is, mert nem lett volna igazi Jyväskyläben lenni anélkül, hogy felsétálunk. Kittivel mentem, és bár nem láttuk a napfelkeltét a fák és a köd miatt, és hó is csak nagyon kevés volt, így a sárban nem tudtunk teljesen felmenni, azért jót sétáltunk. Ó, és sikerült egy csomó ködös képet készíteni.

A séta után pedig kezdődhetett a nagy takarítás és pakolás, hiszen másnap indultunk haza Zsanival.

Karácsonyi menü

A karácsonyi menünkben a főszerepet a füstölt lazac játszotta, de persze ittunk glögit is. Hm... mindkettő finom volt. A lazac sokkal jobb volt, mint a menzán a karácsonyi menüben. Bár karácsonykor mindenki szívesen lett volna otthon, mégis jól éreztük magunkat a lányokkal. Sajnos a karácsonyi menühöz nem tartozott hó. Hihetetlen, de még Finnországban sem volt fehér a karácsonyom!

Most nem is írok többet, igazából csak az ételekről akartam feltenni egy képet. :)

A befagyott tó

Üdv!

Mivel még egyszer el kellett mennem Zsanival az Agórához, hogy kitöltessek egy erasmusos papírt, sikerült pár fényképet készítenem a befagyott tóról. Gondoltam, ha már olyan sokáig nem osztottam meg semmit, utólag ezeket a képeket is feltöltöm. A karácsonyi hangulatot jelezte, hogy az egyik fára valaki egy fenyőfadíszt akasztott. :D

Az utolsó tanítási hét

Üdv!

Mostanában elég ritkán frissítek, pedig elég sok minden történik, hogy itt a vizsgaidőszak vége és közeledik a hazautazás időpontja. Az utolsó hetet például azzal töltöttem, hogy bepótoltam,  ami eddig kimaradt: elmentem a népművészeti múzeumba és a főtérnél lévő galériába.

Először a Käsityö múzeumba mentem el, ami nagyon tetszett, és nagyon bántam volna, ha kihagyom. Csak az állandó kiállítást lehetett megnézni, de így is elég sok időt töltöttem ott. Tetszett, hogy egy csomó interaktív dolog volt a múzeumban. Ki lehetett húzogatni a fiókokat, a gyapjúmunkákat bemutató résznél meg lehetett hallgatni egy mesét a gyapjúról. A mese egyébként nagyon érdekes volt, és jól lehetett érteni. Ki lehetett próbálni a szövést és a kötést, dobolni a lapp sámándobon, megkóstolni a mentolos-csokis Marianne cukorkát, ki lehetett húzogatni a fiókokat, és meglesni, mi van bennük... szóval tényleg sok mindent lehetett csinálni. Mivel itt lehetett fényképezni, mindenről készítettem egy rakás fotót. Nagyon tetszettek például a torták, illetve a különböző bemutatott ruhák is.

A népművészeti múzeumból egyenesen a galériába mentem, ahol modern rajzokat, festményeket és kerámiákat láttam. Sajnos itt nem lehetett fényképezni, pedig egy pár igazán érdekes volt. Az itteni fényképezés helyett újra a templomot, illetve a hazafelé vezető utat fényképeztem. Az alsó kép például egész jól sikerült.

December, azaz pikkujoulu

Üdv!

A finnországi december azt jelenti, hogy az ember pikkujoulukra, azaz kis karácsonyi bulikra jár. Én is elmentem a hungarológiás pikku joulura, és nagyon jól éreztem magam. Finom tortát és szendvicseket ettem, jókat beszélgettem a többiekkel, és igen, végre elfogyott az otthonról hozott pálinka, amelyet év eleje óta rakosgattam a hűtőben.

Karácsonyi ajándékom magamnak

Üdv!

Mivel a december közepi órarendem már nem volt annyira zsúfolt, elég sok időt töltöttem a városban sétálgatva. Annyiszor mentem el a templommal szemben lévő antikvárium mellett, hogy nem bírtam megállni: bementem venni magamnak valamit.

A saját karácsonyi ajándékom Isaac Asimov Alapítvány sorozatának egyik könyve, az Alapítvány peremén lett. Már bele is olvastam, mert nem tudtam megállni. A kedvenc antikváriumomban egy újabb Reijo Mäki könyvet is vásároltam, így lesz mit olvasni... ez egyszer biztos. Már csak azt kell majd eldönteni, hogy mivel kezdjek, vagy mit folytassak, mert mindegyik jó olvasmánynak ígérkezik.

A könyvtárban sem tudtam úgy elmenni a kiárusításra kipakolt könyvek mellett, hogy ne vegyek valamit. Egy alkalmazott nyelvészettel foglalkozó könyvvel gyarapodott a gyűjteményem. Hm... csak azt nem tudom, hogy ennyi könyvet hová fogok pakolni, mert karácsonyra nem könyvespolcot kértem anyuéktól.

Karácsonyra nem csak könyveket vettem magamnak, hanem egy új táskát is, hogy haza tudjam vinni a cuccaimat. Az összetört bőröndöm nem igazán lett volna alkalmas még egy repülő útra. Szerencsére a Sokosban találtam egy táskát, ami ugyan nem volt olyan túl nagy, de könnyű, és húsz kilót könnyen haza tudok vinni benne. Amúgy annál többet nem is lehetne hazavinni, így nem is baj, ha nem pakolhatok ennél többet.

Hm... mivel most nincs túl sok más mondandóm, felteszek még pár jobban sikerült képet a városban kószálásról... na jó, leginkább a templomról, de hát olyan jól lehetett fényképezni! Ha meg már ennyit fotóztam, miért ne mutassam meg a képeimet, nem igaz?

Mikulás... avagy a finn függetlenség napja

Üdv!

Ami otthon Mikulás napja, Finnországban a függetlenség napja. A napot én úgy ünnepeltem, hogy tettem egy nagy sétát Kortepohjában. Úgy tűnik, későn indultam el, mert nem láttam az ablakokba tett gyertyákat, de a zászló még fel volt vonva.

Amikor elindultam, még nem esett a hó, de utána elkezdett szállingózni, aminek nagyon örültem, mert így készíthettem egy pár remek hóeséses képet. Nem is írok többet, helyette berakok egy párat közülük.

Moziélmény

Üdv!

Az Oman alan suomea kurzus kulturális részének egyik fontos pontja volt az, hogy elmentünk a moziba, és megnéztünk egy finn filmet. Ez nagyon jó volt, mert amúgy elég drága lett volna elmenni a moziba. Így 6,5 euróért meg tudtam nézni egy finn filmet.

Egyébként erre december 3-án került sor, a választott film pedig a Leijonasydän volt.

Maga a film szerintem nagyon jó volt, vagyis nekem tetszett az, ahogy a neonáci férfiből a film során gyakorlatilag a fekete kisfiú második apja lesz. Tetszett a film humora, egy-egy jeleneten igazán jót nevettem. A két főszereplő közötti dinamika egész érdekesen alakult, főleg akkor nevettem jókat, amikor még nem nagyon tudtak mit kezdeni egymással. Az is jó volt, hogy viszonylag könnyen értettem a szöveget, mondjuk a finn Pokol Konyhája után sokkal egyszerűbb feladat is volt. A film egyébként meghozta a kedvemet a finn filmekhez, mert nem olyan volt, mint azok, amiket általában nézni szoktam.

A film megnézése után nem tudtam megállni: hazafelé menet végigfényképeztem a várost, de eldöntöttem, hogy később még több képet fogok készíteni, ha lesz rá időm.