December 28-án egy nagytakarítást követően bedobtuk a kulcsunkat a postaládába a megfelelő épület előtt, majd elindultunk az állomás felé. A hazautunk hasonlóra sikerült, mint az érkezésünk, mivel az állomáson még megreggelizünk/megebédeltünk a Hesburgerben.
Jyväskyläből Tamperébe vonatoztunk, ott pedig taxiba szálltunk, és elmentünk a repülőtérre. Nagyon korán értünk oda, de a lényeg az volt, hogy odaértünk. A repülőtéren a kis boltban vettem még egy plüss rénszarvast, mert nem tudtam ellenállni a kísértésnek. Úgy értem, olyan aranyos volt, és amúgy is maradt egy rakás pénzem!
A repülő kis késéssel indult. Maga a repülőút sokkal kényelmesebb volt, mint az odaút, mert nagyobb volt a gép, vagy nem tudom. Az éjszakai Budapestet is látni kell még, kár, hogy nem tudtam fényképezni az ablak visszatükröződése miatt. Mindenesetre gond nélkül hazaértem Magyarországra. Itthon jó nagy köd volt, ezért Pestről gyakorlatilag lépésben tudtunk csak visszamenni Karcagra, de legalább addig is tudtam mesélni. Ó, és azt se felejtsem el, hogy út közben azért megálltunk vacsorázni... életemben először ettem bélszínt. Hm... nyami.
Azt hiszem, zárásképp még beteszem a finn édességekről készített képet, amit már itthon csináltam.
Már most csak az a kérdés, hogy mikor megyek majd vissza Finnországba, nem az, hogy visszamegyek-e. Imádtam ott lenni, imádtam a finneket, így amint tudok, újra elmegyek oda. Szóval tényleg: viszlát, Finnország!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése