Hétvégén felkeltem, és tojásrántottát sütöttem a sütőedényünkben egy kis felkockázott virslivel és szalonnával. A tetejére még sajtot is olvasztottam. Szerintem nagyon jól sikerült kis reggeli lett. A lakótársammal meg is ettük mind, majd elsétáltunk az egyetemre. Én elsősorban csak azért mentem, hogy megnézzem a leveleimet és délben megebédeljek az Agorában.
Ebéd előtt interneteztem egy kicsit a telefonomon, és pár órát is fel tudtam venni a Korppiban. Az órarendem még nem teljes, de máris alakul a dolog. Sajnos úgy tűnik, nem lesz sem akadémiai írás óra, sem Suomi 5, pedig ezeket is fel szerettem volna venni. A következő félévben lesznek meghirdetve, így remélem, hogy majd sikerül felvenni.
Az ebéd nagyon jól esett. Olyan gombás szószt választottam, amit már tavaly is ettem egyszer. Ezt mindig nagyon jól csinálják a menzán, így máskor sem fogok gondolkodni, ha meglátom a menün.A napi desszertnek sem tudtam ellenállni, mert már messziről is nagyon jól nézett ki a torta. Nagyon lágy piskóta volt az alapja, és a krém is nagyon finomra sikerült.
Délutánra bevásárlást terveztem, de végül nem lett belőle semmi. Ez elsősorban annak volt köszönhető, hogy öttől Roninmäkiben pikniket tartottak, és természetesen nem hagyhattam ki. Nagyon finom süteményt ettem, volt grillezett virsli és üdítő is. Az volt a legjobb az egészben, hogy sok új emberrel ismerkedtem meg, és hogy egy csomó magyarral találkoztam. Jót beszélgettünk Leilával, és még a tóhoz is lesétáltunk, ahová eddig nem mentem le.
Lehetőségem volt arra is, hogy finnül beszéljek, aminek külön örültem. Megtudtam, hogy lesznek még hasonló programok, szóval biztos, hogy nem fogok unatkozni.
Vasárnap nem keltem korán, mivel nem igazán volt dolgom. Olvasgattam az új finn fantasymat, fordítottam egy kicsit, ilyesmi. Lényegében semmi értelmesre nem volt energiám. Délben egy kis tésztát és virslit ettem, majd később elmentünk bevásárolni Shirshóval. Egészen addig maradtunk, amíg nyitva volt a bolt, de még így sem sikerült mindent beszerezni. A hosszú bevásárló körút után megvacsoráztunk a McDonald’s-ban, majd mindent elcipeltünk a lakásba.
Nem, kipakoláskor nem beszélgettem az új konyhakéssel és serpenyővel… legalábbis nem hangosan… na jó, legalább nem sokáig! De hát egy hétig főztem egy szál üveg sütőedényben egyetlen kenyérkenő késsel! Már alig vártam a hétfő reggelt, hogy kipróbálhassam az új edényeimet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése