Cafe Lingua a Lyseo gimiben

Úgy döntöttem, ma nem írok a hetemről, mert az nagyjából a szokásos módon telt, azt leszámítva, hogy tegnaptól megint jó idő van. Helyette a mai délelőttömről írok röviden, mert igazán nagy élmény volt a finn középiskola meglátogatása.

Fél kilencre mentem a Lyseon lukióba. Az iskola amúgy nagyon régi, 1858-ban alapították, és az első finn nyelvű gimnázium volt az országban. Az épület is régi, ezért decemberben új helyre fognak költözni. A Cafe Lingua különböző szekciókra volt osztva, mert az iskolában elég sok különböző nyelvet lehet tanulni. Engem az angol csoportba osztottak, mert magyar szekció nem volt, de igazából csak beszélgetnem kellett a diákokkal.

Mielőtt elkezdődött volna az program, a minket segítő angoltanár, David megmutatta az iskola régi könyvtárát... amibe teljesen beleszerettem.

A legjobb az volt, hogy az emeleten lévő polcokon igazán régi könyvek sorakoztak, és az illat is annyira eredeti volt... teljesen beleszerettem ebbe a könyvtárba. Volt egy kis időnk beszélgetni az iskola programjáról is. Megtudtam, hogy a Lyseon lukio IB World School. Azok a diákok, akik sikeresen felvételiznek az IB (International Baccalaureate) programjába megadott kategóriákból válasszák ki az óráikat, így saját maguknak állítják össze az órarendjüket. Az oktatás idegen nyelven folyik. az első idegen nyelvet gyakorlatilag anyanyelvi szinten kell beszélniük a diákoknak, mert regényeket olvasnak, határidőre esszéket írnak stb., de tanulnak matematikát, természettudományokat, társadalomtudományokat, még egy idegen nyelvet és akár tervezést is, ha épp azt választják. Amikor megérkeztem, épp különböző jyväskyläi épületekből készült maketteket állítottak ki az aulában. A tanár úgy mutatta be, mint elő-egyetemi képzést, amelybe csak a legtehetségesebb, leglelkesebb diákok kerülnek be. Ő éppen irodalmat tanít, és megmutatta, hogy mennyire nagy szabadsága van az IB tanárainak. Például az irodalom órán rengeteg szerző közül választhatnak, csak az a lényeg, hogy egy fordítást és egy eredeti művet (haladó szinten egy fordítást és két eredetit) tanítsanak. A diákok a két év végén IB diplomát kapnak, de ehhez le kell adniuk egy tanulmányt, amely a saját kutatásukon alapul.

Maga a Cafe Lingua tíztől kezdődött. Kaptam egy rakás témát, és azokkal kapcsolatban beszélgettem a gimisekkel. Néha nagyon érdekes irányba mentek el a beszélgetések, például a kedvenc könyvekről vagy Jyväskylä városáról. Tetszett, hogy egyszerre több emberrel beszélgettem, és hogy néha, amikor a diákok nem tudtak egy-egy szót angolul, és finnül kérdezték meg egymást, akkor rá tudtam vágni az angol szót, amit kerestek.

Fél tizenkettőkor volt egy ebédszünet. A menzán majdnem olyan leves volt, mint a mi gulyáslevesünk, de itt simán húslevesnek hívják. Nekem nagyon ízlett. Ebéd közben is beszélgettünk az iskoláról és úgy általában véve az oktatásról. Én voltam az egyedüli, akinek nem az anyanyelve volt az angol, de ez egyáltalán nem volt zavaró, sőt! Daviddel beszélgettünk Magyarországról is, és elmondta, hogy szereti A kékszakállú herceg várát, sőt, el is tud énekelni belőle részeket.

Ebéd után folytattam a beszélgetést a diákokkal. Nagyon élveztem a lehetőséget, és az tetszett a legjobban, hogy a diákok is lelkesek voltak, és gyűjtögették a zászlós matricájukat a Cafe Lingua útlevelükre. Sajnos kettőkor véget ért a program, de igazán tetszett az egész, és ha lesz még ilyen lehetőség, akkor biztos ki fogom használni, mert felejthetetlen élmény és nagyon jó tapasztalat.