Első nyelvórák

Üdv!

Tegnap este már nem volt energiám írni, mert alig tudtam levinni a lázamat, de most bepótolom a mulasztást.

Hol is kezdjem... tegnap tíztől Suomi 4 órám volt. Ugyanaz a tanár tartotta, mint a Sano Vaan 2-t, és ez az óra is nagyon jó volt. A Sano Vaan órához hasonlóan ismerkedés volt a feladat, de nem ugyanúgy, mint múltkor. Egy cetlire a nevük köré kellett írnunk a kedvenc finn szavunkat, az országot, ahonnan jöttünk, a szülővárosunk nevét és a hobbinkat, majd mindenkitől kérdezni kellett valamit. Utána összeszedtük, kiről mit tudtunk meg. Tök jó volt, hogy a csoportba került egy orosz lány, akinek a nagyszülei inkeri finnek voltak, de gyerekkorában nem tanult meg finnül, és most kezdett el a nyelvvel foglalkozni. Az óra amúgy nagyon érdekesnek ígérkezik, de nagyon sokat kell majd készülni rá, mert sok önálló munka lesz.

Nem éreztem túl jól magam az óra után, így nem mentem el rögtön ebédelni, hanem megvártam az F épületben a következő órámat, a Sanasto 2-t. Sajnos csak hárman voltunk, és ebbe már a tanárt is beleszámoltam, így sajnos ebben a félévben nem lesz megtartva az óra, de mondjuk, ez nem olyan nagy baj, mert így is lesz elég kreditem. Bár azt sajnálom, hogy nem tudok bejárni az egyes kurzusra, mert nagyon nem ártott volna a szókincsbővítés és a passzív szókincsem aktiválása. Hm... nem baj, jó lesz erre a Suomi 4 is. A megbeszélés után csak elmentem ebédelni, és valahogy megint lazacot ettem.

Mivel nem voltam jól, ebéd után visszamentem a koliba, és pihentem, bár este még lementünk Zsanival kimosni egy adag ruhát, és a házimat is megcsináltam a mai nyelvórára. Este csak azután kezdtem jobban lenni, hogy nagy nehezen levittem a lázamat.

Mivel tegnap nem nagyon volt mit fényképezni, beteszek néhány képet a kolitól nem messze repülő hőlégballonokról.

A mai nap már egy kicsivel jobban alakult. Fél kilenctől a stúdióteremben volt Suomi 4 órám. Az óra legnagyobb részében egy hallgatási feladatot csináltunk, aminek a szókincs bővítése volt az egyik fő célja. Egy csomó új melléknevet tanultam. Szerencsére csak ez az egy órám volt, így el tudtam menni a gyógyszertárba. Amikor a buszmegállóba értem, láttam, hogy épp előttem ment el a busz, tehát egy csomót kellene várni. Ezen felbuzdulva bementem a Kirppisbe, amolyan "hátha találok valamit" alapon. Találtam is egy nagyon érdekesnek ígérkező kosarat, amin az a felirat állt szabad fordításban, hogy "Ebből a kosárból 10 centért annyi könyvet viszel, amennyit akarsz". Egy ilyen feliratnak természetesen nem tudtam ellenállni, belenéztem a kosárba, és találtam két kemény kötéses finn Dan Brown könyvet... pont azokat, amiket korábban 4-5-6 euróért láttam papírkötésben ugyanott. Nem hagytam ott őket. Egyszerűen nem ment. Még egy finn szerzőjű könyvet is választottam, mert egyszerűen túl csábító volt a dolog. Tanulság: engem ilyen helyre nem szabad engedni.

A Kirppisből elindultam a busszal a Fórumhoz, hogy bemenjek a gyógyszertárba köptetőért. Mivel korábban eldöntöttem, hogy nem tudok angolul, csak finnül beszéltem a patikussal, mert fogalmam sem volt róla, hogy a tucatnyi doboz közül melyiket válasszam. A végén még meg is dicsért, hogy milyen jól beszélek finnül... mit ki nem hoz a szükség az emberből?!

A Fórumtól visszamentem a kollégiumba, hogy pihenjek egy kicsit fél kettőig, amikor visszamentem az egyetemre ebédelni. Ebéd után Marjukkával találkoztam, aki segített elintézni a könyvtárba való beiratkozást. Így tehát most már azt olvasok, amit csak akarok. Egyébként nagyon tetszik a könyvtár épülete, így valószínűleg be fogok költözni az óráim közötti szünetekben.

Este a koliban megint elmentem mosni, de természetesen péntek tizenharmadika van. Elindítottam a gépet, nagy elégedetten felmentem a szobámba, beállítottam az ébresztőt, hogy fél óra múlva csörögjön, hogy átpakoljak a szárítógépbe. Igen ám, de amikor lementem, a ruháim teljesen szárazak voltak, mert a gép kikapcsolt. Kénytelen voltam egy gyors kézi mosás programmal elintézni a dolgot, és most a szobámban mindenütt vizes ruhák száradnak.

Szerencsére a délben vásárolt gyógyszer nagyon jó, így remélhetőleg hamar helyrepofozom magam. Iszok még egy pohár forró, citromos teát, majd bebújok a takaró alá, és olvasom a Da Vinci-kódot finnül.

Jó éjt!