Hétvégén elég nehezen tudtam összehozni ezt a bejegyzést, és amúgy sem történt túl sok minden, mert leginkább pihentem, hogy összeszedjem magam. Most, hogy már jobban érzem magam, végre újra jelentkezek.
Az egész hétvégéből leginkább a szombat estém említésre méltó. Fél kilenckor felmentünk a Centrumba, hogy megvacsorázzunk. Nagyon tetszett úgy, kivilágítva, készítettem is róla fényképet.
Mivel nem túl sok hely volt nyitva, be akartunk ülni a thai étterembe, de az oda vezető úton megláttuk a Classic American Diner nevű helyet. Igazán hívogatóan volt kivilágítva, meg minden, így végül azt választottuk.
Csirkés hamburgert ettem, amiben vagy három ujjnyi volt a csirkemell. Az egész nagyon finom volt. Amikor megettem, egy falat sem fért volna belém, nem hogy egy adag desszert.
Igazán hangulatos hely, és bár nem a legolcsóbb, egyszer jó volt kipróbálni. Zsani és Orsi még a desszertek közül is választott, és azok is nagyon finomak voltak.
Vacsora után megvártuk a buszt. A 25-össel el is indultunk, azonban az nem a szokásos útvonalon ment. Én különösebben nem estem pánikba, mert jó buszra szálltunk, részletkérdés, hogy nem arra ment, mint szokott. Az viszont furcsa élmény volt, hogy a sofőr az üres utakon úgy érezte magát, mint Kimi Räikkönen a pályán, és nyomta a gázt rendesen, miközben a füle be volt dugva a fülhallgatóval, és a kormány mellé szerelt kis képernyőn filmet nézett.
Mivel vasárnap a legérdekesebb teendőm a házi feladat készítése volt, így nincs túl sok mondanivalóm róla. Esetleg még a tejvásárlásról ejtek egy pár szót.
Finnországban az emberek sok tejet isznak, a menzán is minden nap azt látom, hogy mindegy mi az étel, a finnek tejet választanak hozzá (ez legalább annyi furcsa nekem, mint az, hogy a salátákba mindenféle dolgot tesznek az áfonyától a reszelt sárgarépáig). Én egyelőre a menzán megmaradtam a mehunál, de egyszer már nekem is ki kellene próbálnom, milyen tejjel enni az ebédet. Mindenesetre tegnap úgy döntöttem, én is veszek egy liter tejet a boltban a vacsorához. Be is mentem, hogy gyorsan vegyek egy dobozzal, de hiába kerestem 3,5%-os zsírtartalmú tejet, olyat nem találtam. Kérdeztem is a boltost, hogy de ő azt mondta, hogy a sötét dobozos a zsíros tej, azt keresem... de az is csak 1,5 %-os volt. Mindegy, elhoztam. Igazából nem volt rossz tej, csak nem olyan, mint amit szerettem volna. Érdekes egyébként, hogy a tej, a tejtermékek, a gyorsételek, a menzai kaja... és igazából minden zsírszegény (ezért van, hogy például a tejfölt aranyáron mérik, így tejfölös ételt nem fogok főzni egyhamar).
Jó éjt! (Holnap bepótolom a mai napról való írást is, csak most már fáradt vagyok.)
Szimpatikus a tejkultúra, mivel én is ipari mennyiségben iszom, szóval ezzel Finnország bekerült a lehetséges célpontok közé. Mellesleg jó látni, hogy ezek szerint nem csak a mediterrán buszsofőrök érzik úgy a volán mögött, hogy a padlógáz a kanyarban is szükséges.
VálaszTörlés:D Igen, tényleg úgy érzik, hogy muszáj nyomni a gázpedált, de ezen kívül igazán rendesek, mert megvárják, hogy leüljünk, csak azután indulnak, meg ilyenek. Egyébként most már én is egyre több tejet iszok, mert itt nem lehet elkerülni. :)
VálaszTörlés