Az első igazi tanítási nap

Terve!

Bár nagyon elfáradtam, gondoltam, írok egy kicsit a mai napomról... na jó, kicsivel többet, mint az eddigi napokról, de hát ez volt az első igazi tanítási napom!

Reggel korán felkeltem, mert kilenctől hungarológiás tanszéki megbeszélés volt, így bebuszoztunk Zsanival az egyetemre. A megbeszélésen hallottunk a felvehető tantárgyakról, és beszélgettünk is egy kicsit. Lehet, hogy lesz Each One Teach One párunk, mert a Hungarológia levelezőlistájára is fel fog kerülni, hogy szeretnénk egyet. :D Nagyon jó lenne, ha sikerülne beszervezni valakit.

A megbeszélés után megkérdeztük, hogy kész van-e már a diákigazolványunk, de úgy tűnik, egy ideig még be kell érnünk az igazolással, hogy egyetemisták vagyunk. Ezután beugrottunk az egyetem mellett lévő használt áru boltba,  és kiakadtam, hogy a könyvek sokkal olcsóbbak, mint abban, amelyik itt van a kolink mellett. Alig bírtam otthagyni a Gordon Ramsay szakácskönyvet (ha jól emlékszem, 5 euro körül volt, és teljesen újszerű állapotú, és finnül is van...). Jaj, ahogy ezt írom, magamban azt fontolgatom, hogy vissza kellene menni érte...

Mindegy. A boltban végül egy pólót vettem, mert melegebb van, mint gondoltam, és nem hoztam elég vékony ruhát. Utána beültünk az egyik étterembe, és megint finomat ebédeltünk.

Ebéd után tettünk egy kört az egyetem körül, és elmentünk a hídig is, de mivel én alapvetően rá se szeretek lépni a hidakra, csak tisztes távolságból fényképeztem a tavat. A hídig vezető úton is sok képet készítettem, ezért feltöltök egy párat, csak hogy színesebb legyen a bejegyzés.

Valami ilyesmi volt a kilátás a híd elejéről, de nem mentem beljebb.

Visszamentünk az egyetemhez, mert nekem egytől volt egy megbeszélésem a finn tanszéken Maisa Martinnal, Zsani meg elindult a koliba. A megbeszélés nagyon jól sikerült. Ha minden jól megy, akkor még egy pár nyelvészeti órát fel fogok venni. Remélem ezek között lesz a szókincsbővítős és az akadémiai írásos óra, mert a későbbiekben ezek nagyon hasznosak lehetnek nekem. Beszélgettünk arról is, hogy mi a kutatási témám, mindezt persze végig finnül. Úgy éreztem, ez egy jó kis bevezető lesz a délutáni órámra.

Mivel az órámig még sok idő volt, visszamentem a kirppisbe (használt áru bolt), és megkérdeztem, hogy van-e már téli nadrágjuk. A boltban kiderült, hogy elvileg még nincsenek kitéve a téli nadrágok, de az eladó rendes volt, és keresett nekem egy párat, amiből az egyiket el is hoztam. Így már van legalább egy olyan nadrágom, amiben nem fogok megfagyni, ha jön a fagy. Az igaz, hogy alig fért be a táskámba, de egy női táska mindent elnyel, ha arról van szó, szóval belegyömöszöltem a nadrágot is, hogy haza tudjam hozni. A boltban azért messze elkerültem a könyvespolcokat, mert ennél több dolgot már tényleg nem tudtam volna hazahozni...

A kirppisből visszamentem az egyetemre. Most már könnyebben megtaláltam a D épületet, de csak azért, mert reggel is oda kellett menni a megbeszélésre. Egy kicsit féltem, hogy esni fog az eső, de szerencsére ez eddig nem történt meg, holnap viszont mindenképp el fogom vinni magammal az esőkabátomat, hogy elijessze a felhőket. Ezeket:

Négytől (vagyis 4.15-től) elkezdődött az első hivatalos órám ebben a félévben, a Sano Vaan 2, ami hetente kétszer lesz összesen hat héten keresztül. Nagyon tetszett az óra, mert igazán aktívnak kellett lenni. Végig finnül beszélgettünk egymással, és mivel senki sem merte elkezdeni a bemutatkozást, hát feltettem a kezem. A bemutatkozások nagyon érdekesek voltak, mert a csoportunk nagyon vegyes. Mindenféle kutatási területről érkeztek diákok, vannak doktoranduszok, énekesek, sportolók, és épp ezért a beszélgetések is nagyon változatosan alakultak. Nem csak a szakterületeink különböznek. Rajtam kívül van még két magyar, de van francia, észt, albán, fehérorosz, orosz és még nem tudom hány különböző nemzetiségű diák. Nagyon érdekes volt hallani, hogy mennyire különbözően ejtik ki a finn szavakat.

Rájöttem, hogy kötetlen környezetben elég könnyen tudok beszélni finnül, és arra is, hogy sokkal nagyobb az aktív szókincsem, mint gondoltam. Érdekesek voltak a beszélgetős feladatok is. Hihetetlen, milyen kis beszélgetések tudnak születni abból, hogy mindenki felír magáról néhány jellemző tulajdonságot, és meg kell kérdeznünk egymástól, hogy az adott tulajdonság miért jellemző ránk. Majdnem húsz percig tudtunk folyamatosan beszélgetni, mindig más-más emberrel, ráadásul a hangulat is nagyon jó volt. A második feladatnál össze kellett gyűjtenünk, ki mit szeretne tanulni az órán. Én a fehérorosz lányokkal voltam egy csoportba, és egész sok jó dolgot össze tudtunk szedni.

Az óra végén kaptunk házi feladatot is, amit majd online kell megcsinálni, de egyelőre nem sikerült betölteni az oldalt. Szerdán reggel lesz órám, így holnap muszáj lesz megcsinálni, bármi is az. :) Ugyanez vonatkozik a videoblogra is, amit szintén erre az órára kell elkészíteni.

Óra után elindultam a buszmegálló felé, de természetesen megint csak a távolabbit találtam meg. Ez még nem is lett volna gond, de mivel a 25-ös buszra sokat kellett volna várni, felszálltam az épp ott álló 18-ra, mivel az is Kortepohja felé közlekedik... csak nem a megszokott útvonalon. Mondani sem kell, hamarabb szálltam le, mint kellett volna, és már azt hittem, eltévedtem, amikor végre találtam valakit, akitől megkérdezhettem igazán bátran és hősiesen, hogy mégis hol vagyok, mért attól tartok, eltévedtem. A hölgy, akinek feltettem a kérdést, kedvesen elmagyarázta, hogy tulajdonképp csak két megállóval hamarabb szálltam le a buszról, és hogy pont a Kortepohjával szomszédos városrészben vagyok. Szerencsére a koli még így sem volt annyira messze, és a kis tájékoztatás után már könnyen hazataláltam.

A koliba visszaérve feliratkoztunk csütörtökre és péntekre a mosodában, majd készítettem egy kis melegszendvicset. A valódi "melegszendvics-élményhez" nem hiányozhatott a forró tea sem. :)

Nem is írok többet, majd holnap, ha nem leszek túl fáradt. Most pedig: irány az ágy, mert bár holnap elmarad a Mediasuomea órám, nem szeretnék túl sokáig aludni. :D

Hyvää yötä kaikille! Nukkukaa hyvin!