Elköszönés még az út előtt

Üdv mindenkinek!

Vagyis... lehet hogy inkább úgy kellene kezdeni, hogy "Viszlát fél év múlva"? A lényegen nem változtat, mármint azon, hogy holnap, szeptember másodikán életemben először fogok repülőre ülni, és meg sem állok Finnországig. Még sohasem jártam ilyen messzire otthonról, hiszen azért Svájc koránt sincs annyira távol, ráadásul ott csak egy rövid hetet töltöttem.

Visszatérve az úthoz: Karcagról már hajnalban elindulok apuval, hogy elérjem a 9:50-kor induló járatot. Budapestről egyenesen Turkuba repülök, onnan pedig vonattal Jyväskyläbe megyek, ahol fél évet töltök a Jyväskyläi Egyetemen. A kollégiumi szobám már csak arra vár, hogy kipakoljam a bőröndöm tartalmát. Ahogy elnéztem a programot, nem fogok unatkozni az első héten, de egyelőre erről még nem írok, hiszen ma a bepakolás utolsó simításai vannak a soron. Kezdek egyre jobban izgulni, hogy mindent eltegyek, de végül is, ha valamit itthon felejtek, azt majd elküldik utánam postán. Már 22 kilónál jár a csomagom, de olyan fontos dolgok, mint a szalámi és a pálinka még csak ezután fog a bőröndbe kerülni.

Egyelőre nem is nagyon tudok ennél többet írni, megyek, folytatom a pakolászást. Még fel kell tennem a fényképezőgépet, hogy mindenről tudjak fotót készíteni út közben is.

Amint tudok, újra jelentkezek, képekkel, élményekkel, hiszen biztos vagyok benne, hogy lesz miről írnom. Addig is viszlát!