Karácsonyindikátorok és mások

Na jó, tudom, elég ránézni a naptárra, és ezt mindenki tudja, de itt, Finnországban észrevettem egy érdekes indikátort, ami jelzi, hogy bizony Jön. Nem, nem a mindenütt felbukkanó Mikulásokról, fenyőfákról, üveggömbökről beszélek, nem is a minden hét vége felé megnyitó karácsonyi udvarokról és a karácsonyi vásárról. Ez az indikátor nem csak látható, hanem hallható is. Míg a félév elején nem nagyon hallottam a kötőtűk csendes csattogását az előadóteremben, most rendszeresen hallom őket. Ahogy most szétnézek az előadóban, négyen is kötnek. Pár hete bukkantak fel először, hogy zoknikat és sálakat készítsenek változatos színekben.

Ha már itt vagyok, beszélek a többi karácsonyindikátorról is. Múlt hét péntek óta tervezem, hogy megírom ezt a bejegyzést, de valahogy sohasem jött össze a dolog. Mondjuk ez nem is csoda, mert annyi dolgom van, hogy nem látom a végét.

Múlt hét pénteken csak tizenegyig tartott a svéd órám, így volt egy kis plusz időm. Úgy döntöttem, ebéd után megnézem a természettudományi múzeumot a víztorony földszintjén, mert tavaly ez valahogy kimaradt. Mivel "útba esett", szétnéztem a karácsonyi vásáron, és bementem a népművészeti múzeumba is, ahol éppen babaház kiállítás volt. Nagyon tetszettek a babaházak, mert néhány szobát igazán egyedien rendeztek be. Lényegében a babaházak témája is a karácsony volt, mint a múzeum kirakatáé.

A természettudományi múzeum a víztoronyban nem a karácsonyról szólt múlt pénteken, de érdekes volt megnézni. Végignéztem egy természetfilmet a Pyhä-Häkki nemzeti parkból, utána meg itthon is megnéztem még párat. A természetfilmek nézésében az a jó, hogy szépen, érthetően beszélnek, és még akkor is megértem, miről van szó, ha esetleg idegen a téma. Sokkal könnyebb megérteni őket, mint egy tévéinterjút vagy rádióműsort. De vissza a múzeumhoz: a film után végigsétáltam a kiállításokon. Az állandó kiállítások Finnország kőzettanát és állatvilágát mutatták be, az időszaki kiállítás pedig 2013 legjobb természetfotóit mutatta be.

A múzeum bejárása után felmentem a kilátóba is. Sajnos odakint nem volt annyira havas az idő, hogy igazán érdekes képeket készítsek, de azért kattintottam párat (húszat, harmincat, ki számolja?!).

Hazafele sétálva megint leragadtam a kacsás tónál, amiben ezúttal nem voltak kacsák a jég miatt. A fényképezőgépem valószínűleg a kezemhez fagyott, mindenesetre az ujjam még működött annyira, hogy fotózzak.

Szombaton újra volt egy kis hó. Pénteken a karácsonyi vásáron kaptam egy kupont, amivel 6 euróért elmehettem volna színházba, de sajnos a darab betegség miatt elmaradt. Legalább sétáltam egy nagyot a hóban. Természetesen a fényképezés most sem maradt el. Nem tudom, ebben a félévben rengeteg fotót készítettem, szerintem többet, mint tavaly.