Avagy beszámoló a finn jelentéstan kurzusról
Most, hogy négy óra szenvedés után tűrhetővé enyhült a fejfájásom, gondoltam, frissítem egy kicsit a blogomat egy újabb kurzus-beszámolóval.
Kalandos módon kerültem a Merkitysten äärellä, vagy szemantika és pragmatika kurzusra. Na jó, annyira nem volt kalandos, de egy kis izgalommal ezért járt a dolog. Amikor a félév elején jelentkeztem a tantárgyakra, rájöttem, hogy az egyik kurzusomnak januárban lesz vége, a másik a következő félévben is tart majd, ergo visítva jött ki a kötelező tizenöt kredit. Főleg úgy, hogy a Näkökulmia monikielisyyteen óra még egyáltalán nem volt biztos. Írtam a Sanasto órára jelentkezés után a tanáromnak, hogy mi a gondom. Ez nagyjából csütörtökön éjfélkor volt. Meg is kaptam majdnem azonnal a választ, hogy menjek be a péntek reggel nyolckor kezdődő előadásra.
Péntek reggel nyolcra be is mentem a dupla órára. A dupla óra ebben az esetben azt jelenti, hogy reggel nyolctól fél tizenkettőig tartott az L épületben. Az óra előtt már megkaptam a választ a többnyelvűséges előadással kapcsolatban, így tudtam, hogy az előadás nélkül is meg lesz a kötelező kreditem, de érdekelt, milyen lehet a finn jelentéstan óra, szóval maradtam, és nem bántam meg.
Maga az első előadás érdekes volt, mert más nézőpontot hallottam, mint otthon. Bár sok ismerős dologról volt szó, ez nem jelenti azt, hogy nem tanultam új dolgokat is. Tisztáztuk az alapfogalmakat, ami azért volt érdekes, mert bár magyarul tudtam őket, a finn szakszókincsem ebben a témában... nos, finoman szólva is hiányos volt. Szerencsére ez egy alapozó kurzus volt a finneknek is, így minden fogalmat alaposan, sok példával néztünk meg, tehát nem volt gond a szókincs hiánya. Ahogy Mina Sunni rámutatott az első óra előtt: azt egyelőre a többiek sem ismerik, szóval nem indulok hátrányból.
Nagyon jó volt, hogy én is hozzá tudtam szólni a témához az első órától kezdve, és más kérdéseim voltak, mint a finneknek. Például hozzá tudtam szólni a poliszémiával kapcsolatos előadáshoz, amikor nem csak finn, hanem magyar és angol példákat is megemlítettünk, vagy a jelentésváltozáshoz.
Lényegében az első három előadás szemantika volt, utána kettő pragmatika, az utolsó pedig kognitív szemantika. Mindegyik előadás érdekes volt, különösen a példák miatt, de minden esetben érdekesek voltak a beszélgetések és a kérdések is. A kognitív szemantika nem volt annyira új, mert tavaly nagyon hasonló előadást hallgattam a figura - háttér oppozícióról, az erődinamikáról, a fiktív mozgásról és a metaforáról, a prototípusokról meg már több forrásból is tanultam. Ennek ellenére érdekes volt például a prototípusok kapcsán, hogy milyen a "prototípus madár". Bár a példa klasszikus volt, az előadó másképp mutatta be. A google képeit hívta segítségül, megmutatva a finn lintu és az angol bird keresőszó eredményét (meg akkor legyen itt a magyar madár is), igazolva a prototípus kultúrafüggőségét.
A kurzus során két beadandót kellett írnom, az egyiket szemantikából a saját idiolektusomban történő néhány jelentésváltozásról, a másikat pragmatikából finn fórumbejegyzéseket elemezve. Érdekes volt finnül végiggondolni ezeket a témákat. A jelentésváltozás elemzésére igyekeztem érdekes szavakat kiválasztani. Elég sok lehetőség felmerült bennem, végül elsősorban az egér, ló, cica, kukac és a pillangó szavakkal foglalkoztam. A második feladathoz a finfanfun.fi oldalról választottam ki három rövid fórumbejegyzést, amik elég érdekesek voltak pragmatikai szempontból. Ez a feladat azért tetszett igazán, mert sokszor leragadtam benne, és egyszerűen csak olvasgattam a fórumot, ahova azóta is vissza-visszatérek. Ó, ismertem én az oldalt ezelőtt is, de nem olvastam ennyire lelkesen. Nem csak a fanfictionök, de az azok után szereplő bejegyzések is érdekesek, sőt, néha még érdekesebbek, amikor fél órát kell gondolkodnom azon, hogy "akkor ez most melyik szónak a rövidítése akar lenni?!".
Visszatérve a jelentéstanhoz, a kurzushoz tartozott még három gyakorlati óra is csütörtök reggel nyolctól, amikor feladatokban is átbeszéltük a tanultakat. Ez nagyon hasznos volt, hiszen sokkal jobban megértettem azt, amit esetleg az előadáson a példák után nem fogam fel teljesen, és új nézőpontokat is megismerhettem.
Nagyon szerettem például az első gyakorlaton azt a feladatot, amikor csoportmunkában gyűjtöttük össze, milyen szavak kapcsolódnak a tyttö, a poikka és a teini szavakhoz (vagyis a lány, a fiú és a tini szóhoz). A különböző csoportokban nagyon sok eltérő gondolat merült fel. Hasonlóképp a második gyakorlaton az antaa igéhez kapcsolható jelentések esetében. A feladatok során könnyen érthetővé váltak a fogalmak, hiszen folyamatosan használtuk őket, nem csak megtanultuk a diákból. Hasznos volt az utolsó gyakorlat is, ahol pragmatikai szempontból elemeztünk szövegeket, mert később ez alapján könnyebb volt megírni a beadandómat.
Ha már korábban megemlítettem a példákat , azok különösen hasznosak voltak, hiszen rengeteg új szót és kifejezést tanultam meg. Például a jelentésváltozásokkal kapcsolatban tanultam meg a legtöbb hasznos kifejezést a harmadik előadáson, mert nem csak a jelentésváltozás okai, de a típusai kapcsán is sok olyan szóval találkoztam, amit eddig nem ismertem, viszont hasznos lehet. Az előadásokon többször olvastunk Fingerpori képregényeket, és később a dolgozatban is elemezni kellett kettőt. A többértelműséggel kapcsolatban ezek a képregények is igazán érdekes példák voltak.
Beszéltünk az anyanyelvi beszélő és a nyelvtanuló közötti különbségekről a jelentésváltozások kapcsán, ami különösen érdekesre sikerült, mert a német és az orosz anyanyelvű cserediákok is elmondták a saját véleményüket, meg én is az enyémet. Példának érdekes volt a lumi 'hó' szó, hiszen a szinonimái közül sokat most tanultam meg - bár nekem a hó az hó, hiába tudom a hótípusokat, nekem mindegyik lumi marad. Ha már lumi, itt a mai lumi az ablakból fényképezve.
30-án írtam meg a zh-t jelentéstanból, és még nem tudom, hogy sikerült. Tanulságos volt az, hogy bár sok mindent tudtam a dolgozatra - hiszen sok mindent már magyarul is tudtam -, nehezen tudtam pontosan megfogalmazni a dolgokat. Mindenesetre szerintem a második esszém jobban sikerült, mint az első, és az elsőre négyest kaptam. Remélhetőleg hamar megtudom az eredményét.
Összefoglalva az a véleményem, hogy ez a jelentéstan kurzus nagyon hasznos volt a számomra, hiszen rengeteg dolgot tanultam. Az alapok ismerete magyarul sokat segített, és így sokkal gyorsabban gyarapodott a szókincsem.
Kalandos módon kerültem a Merkitysten äärellä, vagy szemantika és pragmatika kurzusra. Na jó, annyira nem volt kalandos, de egy kis izgalommal ezért járt a dolog. Amikor a félév elején jelentkeztem a tantárgyakra, rájöttem, hogy az egyik kurzusomnak januárban lesz vége, a másik a következő félévben is tart majd, ergo visítva jött ki a kötelező tizenöt kredit. Főleg úgy, hogy a Näkökulmia monikielisyyteen óra még egyáltalán nem volt biztos. Írtam a Sanasto órára jelentkezés után a tanáromnak, hogy mi a gondom. Ez nagyjából csütörtökön éjfélkor volt. Meg is kaptam majdnem azonnal a választ, hogy menjek be a péntek reggel nyolckor kezdődő előadásra.
Péntek reggel nyolcra be is mentem a dupla órára. A dupla óra ebben az esetben azt jelenti, hogy reggel nyolctól fél tizenkettőig tartott az L épületben. Az óra előtt már megkaptam a választ a többnyelvűséges előadással kapcsolatban, így tudtam, hogy az előadás nélkül is meg lesz a kötelező kreditem, de érdekelt, milyen lehet a finn jelentéstan óra, szóval maradtam, és nem bántam meg.
Maga az első előadás érdekes volt, mert más nézőpontot hallottam, mint otthon. Bár sok ismerős dologról volt szó, ez nem jelenti azt, hogy nem tanultam új dolgokat is. Tisztáztuk az alapfogalmakat, ami azért volt érdekes, mert bár magyarul tudtam őket, a finn szakszókincsem ebben a témában... nos, finoman szólva is hiányos volt. Szerencsére ez egy alapozó kurzus volt a finneknek is, így minden fogalmat alaposan, sok példával néztünk meg, tehát nem volt gond a szókincs hiánya. Ahogy Mina Sunni rámutatott az első óra előtt: azt egyelőre a többiek sem ismerik, szóval nem indulok hátrányból.
Nagyon jó volt, hogy én is hozzá tudtam szólni a témához az első órától kezdve, és más kérdéseim voltak, mint a finneknek. Például hozzá tudtam szólni a poliszémiával kapcsolatos előadáshoz, amikor nem csak finn, hanem magyar és angol példákat is megemlítettünk, vagy a jelentésváltozáshoz.
Lényegében az első három előadás szemantika volt, utána kettő pragmatika, az utolsó pedig kognitív szemantika. Mindegyik előadás érdekes volt, különösen a példák miatt, de minden esetben érdekesek voltak a beszélgetések és a kérdések is. A kognitív szemantika nem volt annyira új, mert tavaly nagyon hasonló előadást hallgattam a figura - háttér oppozícióról, az erődinamikáról, a fiktív mozgásról és a metaforáról, a prototípusokról meg már több forrásból is tanultam. Ennek ellenére érdekes volt például a prototípusok kapcsán, hogy milyen a "prototípus madár". Bár a példa klasszikus volt, az előadó másképp mutatta be. A google képeit hívta segítségül, megmutatva a finn lintu és az angol bird keresőszó eredményét (meg akkor legyen itt a magyar madár is), igazolva a prototípus kultúrafüggőségét.
(Ha már jelentésről beszélek, az egyik kirppisben sikerült beszereznem egy kis pakli Alias kártyát)
A kurzus során két beadandót kellett írnom, az egyiket szemantikából a saját idiolektusomban történő néhány jelentésváltozásról, a másikat pragmatikából finn fórumbejegyzéseket elemezve. Érdekes volt finnül végiggondolni ezeket a témákat. A jelentésváltozás elemzésére igyekeztem érdekes szavakat kiválasztani. Elég sok lehetőség felmerült bennem, végül elsősorban az egér, ló, cica, kukac és a pillangó szavakkal foglalkoztam. A második feladathoz a finfanfun.fi oldalról választottam ki három rövid fórumbejegyzést, amik elég érdekesek voltak pragmatikai szempontból. Ez a feladat azért tetszett igazán, mert sokszor leragadtam benne, és egyszerűen csak olvasgattam a fórumot, ahova azóta is vissza-visszatérek. Ó, ismertem én az oldalt ezelőtt is, de nem olvastam ennyire lelkesen. Nem csak a fanfictionök, de az azok után szereplő bejegyzések is érdekesek, sőt, néha még érdekesebbek, amikor fél órát kell gondolkodnom azon, hogy "akkor ez most melyik szónak a rövidítése akar lenni?!".
Visszatérve a jelentéstanhoz, a kurzushoz tartozott még három gyakorlati óra is csütörtök reggel nyolctól, amikor feladatokban is átbeszéltük a tanultakat. Ez nagyon hasznos volt, hiszen sokkal jobban megértettem azt, amit esetleg az előadáson a példák után nem fogam fel teljesen, és új nézőpontokat is megismerhettem.
Nagyon szerettem például az első gyakorlaton azt a feladatot, amikor csoportmunkában gyűjtöttük össze, milyen szavak kapcsolódnak a tyttö, a poikka és a teini szavakhoz (vagyis a lány, a fiú és a tini szóhoz). A különböző csoportokban nagyon sok eltérő gondolat merült fel. Hasonlóképp a második gyakorlaton az antaa igéhez kapcsolható jelentések esetében. A feladatok során könnyen érthetővé váltak a fogalmak, hiszen folyamatosan használtuk őket, nem csak megtanultuk a diákból. Hasznos volt az utolsó gyakorlat is, ahol pragmatikai szempontból elemeztünk szövegeket, mert később ez alapján könnyebb volt megírni a beadandómat.
Ha már korábban megemlítettem a példákat , azok különösen hasznosak voltak, hiszen rengeteg új szót és kifejezést tanultam meg. Például a jelentésváltozásokkal kapcsolatban tanultam meg a legtöbb hasznos kifejezést a harmadik előadáson, mert nem csak a jelentésváltozás okai, de a típusai kapcsán is sok olyan szóval találkoztam, amit eddig nem ismertem, viszont hasznos lehet. Az előadásokon többször olvastunk Fingerpori képregényeket, és később a dolgozatban is elemezni kellett kettőt. A többértelműséggel kapcsolatban ezek a képregények is igazán érdekes példák voltak.
Beszéltünk az anyanyelvi beszélő és a nyelvtanuló közötti különbségekről a jelentésváltozások kapcsán, ami különösen érdekesre sikerült, mert a német és az orosz anyanyelvű cserediákok is elmondták a saját véleményüket, meg én is az enyémet. Példának érdekes volt a lumi 'hó' szó, hiszen a szinonimái közül sokat most tanultam meg - bár nekem a hó az hó, hiába tudom a hótípusokat, nekem mindegyik lumi marad. Ha már lumi, itt a mai lumi az ablakból fényképezve.
30-án írtam meg a zh-t jelentéstanból, és még nem tudom, hogy sikerült. Tanulságos volt az, hogy bár sok mindent tudtam a dolgozatra - hiszen sok mindent már magyarul is tudtam -, nehezen tudtam pontosan megfogalmazni a dolgokat. Mindenesetre szerintem a második esszém jobban sikerült, mint az első, és az elsőre négyest kaptam. Remélhetőleg hamar megtudom az eredményét.
Összefoglalva az a véleményem, hogy ez a jelentéstan kurzus nagyon hasznos volt a számomra, hiszen rengeteg dolgot tanultam. Az alapok ismerete magyarul sokat segített, és így sokkal gyorsabban gyarapodott a szókincsem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése