Most, hogy befejeztem egy rövid esszét, és úgy döntöttem, visszatérek a blogíráshoz, mert hogy-hogy nem, valahogy sehogy sem akarnak összejönni az új bejegyzések. Ezúttal az egyik kurzusomról szeretnék írni, mert nemrég ért véget, és van pár gondolatom róla.
A Näkökulmia monikielisyyteen kurzus nagyon izgalmas volt számomra, mert nagyjából ebből a témából szeretném majd megírni a szakdolgozatomat is. A kurzusra még augusztusban kellett jelentkezni, ami nyilván nem sikerült a szeptemberi beiratkozás miatt, de írtam a tanárnak, aki utólag is felvett rá. Sajnos a késlekedés miatt lemaradtam az első csoportmunkáról, de remélhetőleg ez nem befolyásolja majd a jegyemet. Mondjuk ez nem is annyira lényeges, sokkal fontosabb az, hogy mennyi mindent tanultam a kurzuson.
Az első előadás, amin sikerült részt vennem, a finn és a svéd nyelv viszonyról szólt. Nagyon izgalmas volt számomra, mert sok újdonságot tudtam meg az iskola nyelvéről Finnországban. Egyik nagyon fontos információ számomra az volt, hogy az iskola nyelve mindig finn vagy svéd, de sohasem mindkettő, azaz nincsenek igazi kétnyelvű iskolák, ahol két anyanyelvet tanítanának. A második nyelv tanulása másképp működik, kisebb óraszámban. Érdekes az is, hogy a pedagógusoknak és a szülőknek is nagy a szabadsága a második hivatalos nyelv tanításában. Érdekes volt a kielikylpy, vagy nyelvi fürdő fogalma is. Korábban már hallottam róla, de most sokkal többet tanultam róla. A lényege az, hogy a gyerekek a második hivatalos nyelvet már az óvodában is tanulják: az óvodapedagógus finn gyerekek esetében csak finnül, svéd gyerekek esetében csak svédül beszél, de ért a másik nyelven is. A gyerekek eldönthetik, hogy melyik nyelvet használják, de ilyen formában egyre jobban elsajátítják a másik nyelvet is. A programnak az a célja, hogy a középiskola végére a finn, a svéd és az angol nyelvtudás is ugyanolyan szintű legyen, azaz a gyerekek mindegyik nyelven képesek legyenek mind írásban, mind szóban kommunikálni.
Ezután hallottam egy előadást az orosz nyelvű beszélők helyzetéről. A svédek után az orosz a második legnagyobb nyelvi kisebbség, így ez az előadás is elég fontos volt. Izgalmas volt történelmi kontextusban hallani a többnyelvűségben történt változásokról. Nyelvpolitikai kérdések is felmerültek, mint például az, hogy kik számítanak orosznak, hiszen Oroszország többnyelvű, így a finnországi orosz bevándorlók esetében is meg kell különböztetni, hogy orosz nyelvű, vagy Oroszországból származó emberről van-e szó. Érdekes volt hallani az inkeri finnek identitásáról: mi határozza meg az identitásukat? Az anyanyelvük, ami gyakran orosz, vagy a kultúrájuk és hagyományaik? Az orosz nyelvvel, illetve általánosságban véve az oroszokkal kapcsolatos finn attitűdről is érdekes volt hallani, hiszen szorosan összefügg az orosz nyelv helyzetével.
Számomra az egyik legizgalmasabb előadás Ana Maria Barcelos előadása volt, aki angolul beszélt a nyelvtanulással kapcsolatos hitekről vagy hiedelmekről. Érdekesnek tartottam a csoportos beszélgetős feladatokat, mert sokat tanultam a finnek gondolatairól például az angol nyelv esetén. A hiedelmekkel kapcsolatos általános beszélgetés is érdekes pontokat vetett fel az érzelmekhez kötődő hiedelmekről és a hiedelmek forrásairól.
A kurzuson Maisa Martin is tartott előadást a finn nyelv Finnországon kívüli helyzetéről. Ez is érdekes volt, mert olyan kérdésekkel is foglalkozott, hogy ki számít bevándorlónak, mi számít anyanyelvnek, kik hagyják el Finnországot és hogy milyen okok vezethetnek általánosságban az ország elhagyásához. Megtudtam, hogy a külföldön élők finn nyelvét mennyire befolyásolják a különböző tényezők (például az új nyelv tanulása és a jövevényszavak).
Hallottam előadást a szubkultúrák hatásáról a finn többnyelvűségre, illetve a többnyelvű internetről is. Mindkét esetben izgalmas volt páros- és csoportmunkában megbeszélni a dolgokat, mert nagyon sok különböző vélemény merült fel a témákról. Mindkét esetben elemeztünk különböző, a témához kapcsolódó szövegeket: rap dalok szövegét, illetve fórumbejegyzéseket. Mindkét esetben elsősorban a többnyelvűséggel kapcsolatos dolgokat emeltük ki, de a kultúra fordításának lehetőségeiről is sokat beszélgettünk.
Az utolsó előtti előadás egy videó előadás volt a jelnyelvről. Ez izgalmas témakör amiatt, mert az egész kurzuson két jelnyelvi tolmács is részt vett, akik folyamatosan tolmácsoltak. Érdekes volt a jelnyelvvel kapcsolatos mítoszokról beszélgetni. Például a csoportmunkában megállapítottuk, hogy egyáltalán nem tudunk eleget a témáról, és hogy érdemes lenne jobban utánajárni a dolognak.
A legutolsó óra elsősorban csoportmunka volt. A többnyelvűség megjelenéséről beszélgettünk a médiában különböző cikkekkel kapcsolatban. A világnyelvek kérdésével is foglalkoztunk egy blog miatt, ami szerint az angol nem világnyelv a szó szoros értelmében, ezzel szemben a matematika és a zene az.
Izgalmas volt esszét írni a finn nyelvtanuló csoport csoportdinamikájáról, illetve másodjára az oktatás szerepével kapcsolatban a finnugor nyelveket beszélők esetében. Sok érdekes dolognak kellett utánajárnom. Még nem tudom, hogy milyen jegyet fogok kapni ezekre az esszékre, de a megírásukat nagyon hasznosnak találtam. A második csoportmunka nem olyan régen volt. Sikerült egész jól bemutatnom tíz percben a cikkemet, és a többiekéhez is voltak hozzáfűznivalóim.
Tudom, hogy ez a bejegyzés most nem olyan volt, mint a korábbiak, de szerettem volna megosztani, hogy milyen kurzusra jártam. Úgy érzem, nagyon sokat tanultam, amit fel tudok majd használni a szakdolgozatírás során is. Az összes előadás és csoportmunka rávilágított, hogy mennyire fontos ez a téma, no meg arra is, hogy mennyi különböző szemszögből lehetne kutatni a kérdést. Finnországban, ahol a többnyelvűség sokkal gyakoribb, mint az egynyelvűség, igazán érdekes volt egy egész előadássorozatot meghallgatni róla. A finn előadások sajátossága miatt az is jó volt, hogy minden téma kapcsán részt vehettem páros- és csoportmunkákban. Nem tudom, hogy kiemeltem-e már korábban, hogy mennyire szeretem a finn előadásokat, mert aktívak. Eddig minden előadásnak volt olyan része, amikor meg kellett beszélnünk valamilyen témát, vagy el kellett mondanunk a saját véleményünket. Szerintem ez rendkívül hasznos, mert sokkal közelebb tudunk kerülni a témához.
Örülök, hogy sikerült felvennem ezt az órát, még úgy is, hogy nem sikerült minden előadáson és gyakorlaton részt venni. Nagyon izgalmas témákról hallhattam, és jó beszélgetésekben lehetett részem.
(Séta az egyetem épületei között)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése