Újra jelentkezek. Amikor reggel felkeltem, szétnéztem a neten, és találtam egy hirdetést, miszerint tíztől érdekesnek ígérkező ingyenes programot tartottak a Keski-Suomen Museóban. Ránéztem az órára: pontosan kilenc volt, azaz nagyon gyorsan kellett összeszednem magam. Sikerült viszonylag hamar elindulni, de az út nagyon hosszúnak tűnt a múzeumig. Ó, nem, a múzeum nincs messze. Mondhatni, fél órácska séta. Nem, hideg sem volt. Konkrétan kesztyűben indultam el, de melege volt a kezemnek, és levettem. Sokkal egyszerűbb oka volt annak, hogy nem tudtam gyorsabban haladni: a kezemhez nőt a fényképezőgép. Mivel végre fényképezhető mennyiségű hó van, azt hiszem, ez nem annyira meglepő. Be is rakok rögtön néhány képet.
A lényeg, hogy nagyjából fél tizenegykor érkeztem meg a múzeumhoz. Igazából még ez sem volt későn, mert a program egész háromig tartott. Hogy mi volt ez a program, ami felkeltette az érdeklődésemet? Az volt a neve, hogy Metsäpäivä, vagy Erdőnap. Beteszem a múzeum előtti programot. Mivel ez egy egy napos program volt, amolyan most vagy soha alapon mentem el rá, és egyáltalán nem bántam meg.
Amikor megérkeztem, nagyon kedvesen tájékoztattak arról, hogy milyen program hol van. A negyedik emeleten kezdtem a művészeti kiállítással. Nagyon sok erdővel, erdészettel kapcsolatos alkotást láttam, a kedvenceim a szobrok voltak, de a festmények között is akadtak igazán szépek.
Részt vettem három előadáson is. Az első az erdőgazdaságról szól, és annak ellenére, hogy erről az alaptudásom nagyjából nulla volt, igazán érdekes volt. Különösen jó, hogy még az előadás előtt beszereztem egy kis szótárat az erdészetről, mert így meg tudtam nézni a szakszavakat. Enélkül nem biztos, hogy olyan jól értettem volna a dolgokat.
Az előadásnak nem én voltam a célközössége, de az előadó érdekesen beszélt, és a diái is érdekesek voltak, így egyáltalán nem zavart a dolog. Arról nem is beszélve, hogy jó volt finnül hallgatni egy olyan előadást, aminek a témája gyakorlatilag teljesen idegen volt a számomra. Az első előadáson még nem voltak sokan, így mondhatni családias volt a hangulat. Szépen lassan összegyűltek az emberek, és sok kérdést is feltettek az előadónak.
A második előadás egy erdészetről szóló weboldalt mutatott be. Érdekes volt megtudni például, hogy a négy hektárnál nagyobb erdőket veszik jegyzékbe, és azt, hogy milyen célokkal hozták létre az oldalt. Az előadás elsősorban azoknak szólt, akik saját erdővel rendelkeznek. Egy hölgy hozzászóló például a nagymamája erdejével kapcsolatban szólt hozzá, egy úr pedig a négy hektárnál kisebb területű erdőről kérdezett.
A harmadik előadás volt számomra a legérdekesebb, mert újabb példákat ismertem meg a finn újrahasznosítással kapcsolatban. Sokat hallottam a finn erdőkben rejlő potenciáról, és arról, hogy mennyi mindenre használják mostanában az erdőt. A hagyományos erdőgazdálkodáson kívül beszélt az előadó a bioüzemanyagok és biokemikáliák gyártásáról é a biokompozitról.
Az előadások után és előtt kaptam néhány nagyon érdekes prospektust. Megismertem különböző termékeket, amelyeket fából és/vagy biokompozitból állítottak elő, például biokompozit törölközőt és szaunafelszerelést láttam, amit meg is lehetett nyerni. Megpróbálkoztam a faismereti totóval, hátha sikerül, de a fákkal kapcsolatos szókincsem nem olyan erős, és nem hiszem, hogy mindent eltaláltam (nem mintha minden finn felismerte volna az összes fát). Kaptam egy nagy plakátot a finn erdők madaraival, amit szeretnék majd hazavinni, de még ki kell majd eszelni, hogy hogyan.
Az egyik erdész bácsi nagyon aranyos volt, és kaptam tőle két kis fenyőcsemetét egy-egy dobozban. Rögtön fel is támadt bennem a felelősségérzet. Be is pánikoltam. Hová fogom tenni őket, hogy ne fagyjanak meg, de ne is legyen túl melegük? Mennyi víz kell nekik? Ki fogják bírni december végéig? Hogy fogom hazavinni őket? Úgy érzem magam, mint a kezdő babysitter, aki még életében nem látott kisgyereket, és most a kezébe nyomtak kettőt. Na jó, nem viszem túlzásba, de a lényeg, hogy nem szeretném megölni a két kis apróságot.
Csak egyig maradtam, de nagyon jól éreztem magam. Összességében nagyon jó program volt, mert az előadók és a szervezők nagyon kedvesek voltak, a kiállítás és az előadások is érdekesek, és az egész remekül szervezettnek tűnt. Kaptunk frissítőket a büfében, minden kérdésünkre nagyon türelmesen válaszoltak, és külön örültek annak, hogy volt egy érdeklődő, aki annyira kívülállóként is elment a programjukra, mint én. Teljesen világos volt az előadások, sőt az egész program alapján, hogy mennyire fontos Finnországban az erdő és az erdőgazdálkodás, és az is, hogy ez mennyire része a finn kultúrának.
Hazafelé menet is folyamatosan fényképeztem, mert annyira szép a havas finn táj, hogy képtelen vagyok ellenállni neki. Nagyon remélem, hogy most egy ideig ilyen marad az idő. Egyszerűen olyan a táj, mint a képeslapokon. Nem bírok betelni vele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése