Diák ENSZ-napok Jyväskyläben

Avagy két érdekes, de fárasztó nap összefoglalója

Már nagyon vártam a 14-ét, mert az emberi jogok kérdése, illetve az ENSZ munkája is elég érdekes számomra a gimnázium utolsó éve óta. Mivel akkor a Diákdiplomata verseny eredményeképp meglátogathattam a bécsi ENSZ székházat, amikor megláttam, hogy Jyväskyläben lesz ENSZ rendezvény diákoknak, rögtön jelentkeztem is rá még október közepén. A program tájékoztatófüzetét múlt héten kaptuk meg, és onnantól kezdve egyre izgatottabb és izgatottabb voltam. Ennek egyik oka az volt, hogy a csoportok névsora alapján elég egyértelmű volt, hogy rajtam kívül nem sok olyan vesz majd részt a programon, akinek nem finn az anyanyelve. Nem voltam biztos benne, hogy egy ennyire új témával boldogulni fogok-e finnül, de pozitívan csalódtam a saját nyelvtudásomban... de ne rohanjunk ennyire előre! Kezdem az elejéről.

Maga a program pénteken délben kezdődött, bár előtte fél tizenegytől már lehetett regisztrálni, és ebédelni is a Lozziban. Én nem sokkal tizenegy után regisztráltam, mert nem akartam az egész svéd órámat kihagyni.Regisztrációkor kaptunk egy névtáblát és egy mappát a programmal és egy ENSZ kutatás eredményeit bemutató füzetecskével.

Az első napi program a Musicában volt megtartva, amit amúgy tavaly óta átalakítottak, mert már nem működik benne étterem.

A megnyitó beszédet követően több érdekes előadást hallgattam az emberi jogokról. A köszöntő szavakat az ENSZ finnországi szervezetének alelnöke, Katri Kulmuni mondta. Az első előadásban az ENSZ koppenhágai női irodájának a képviselője beszélt a feladatáról, az ENSZ céljairól, illetve magáról a napi programról. Maga az előadás azért volt hasznos a számomra, mert sikerült ráhangolódnom arra, hogy finnül halljak a témáról. Az emberi jogokról ezelőtt csak magyarul olvastam, de hamar belerázódtam, és egész jól megértettem az előadást.

A második előadás az ENSZ külföldi önkéntes munkájáról szólt az előadó saját élményei alapján, aki Indiában dolgozott a program keretében. Nagyon érdekes dolgokat mondott el a kis halászfaluról, ahol dolgozott, és sok érdekes képet is mutatott. Különösen izgalmas volt, amikor bemutatta az önkéntességre való jelentkezés módszerét, például a hely kiválasztásának kérdését, majd a nehézségeket is. Beszélt a beilleszkedésről és a kulturális különbségekről, mint az indiai kasztrendszerről, a nők helyzetéről, a nyelvi nehézségekről, az éghajlatbeli különbségekről és a házasság szerepéről. Különösen érdekes volt, amikor az étkezési szokásokat mutatta be a faluban, illetve a szabadidő eltöltésének lehetőségeit a falu környékén. Nagyon szép képeket mutatott a falut övező tájról, és a faluban készült fotók is érdekesek voltak. Összességében az egész előadás nagyon érdekes volt a személyes élmények miatt.

A harmadik előadás az ENSZ ifjúsági szervezetéről szólt. A két előadó bemutatta a szervezet céljait és működését, illetve elmondták, hogy az ifjúsági szervezet a fiatalok csatornája a cselekvésre. Érdekes volt a különféle programjaikról és konferenciáikról hallani. Az előadás végén bemutattak egy videót, majd elmondták, hogyan lehet csatlakozni a szervezethez, hiszen ennek az alkalomnak nem leplezetten az is volt az egyik célja, hogy felkeltse a diákok érdeklődését az ENSZ munkája, és az ENSZ szervezetén belül végezett munka iránt.

Ezután volt egy fél órás kávészünet, ami igazán hasznosnak bizonyult az előadások között. Nem egyszerű témákról volt szó, de a pulla és a forró tea kombinációja elég energiát adott a következő előadásra és a kerekasztal-beszélgetésre is.

A szünetet követően hosszú előadás következett az emberi jogokról. Ez nagyon érdekes volt, és nem utolsó sorban nagyon hasznos a másnapi műhelymunkák tekintetében. Azt is fontos megemlítenem, hogy az előadó Raunu Merisaari volt, az emberi jogok nagykövete. Beszélt az emberi jogokról és az ENSZ-ről, illetve a megkülönböztetés elleni küzdelemről. Olyan kritikusan fontos tényezőkről beszélt, mint az államok autonómiájának sérthetetlensége, illetve az állam kötelezettségeiről az emberi jogok betartása szempontjából. Bemutatta, hogy az emberi jogok betartását milyen tényezők akadályozzák, mint a részvétel hiánya, az anyagi háttér biztosítása, a szolgáltatások hiánya, illetve az egyes emberi jogok elfogadhatósága (például a nemek jogai a különböző kultúrákban). Nagyon érdekes dolgokat mondott el, amelyek hasznosak is voltak a következő napi műhelymunkák során.

Az utolsó program a vacsora előtt a kerekasztal-beszélgetés volt az emberi jogok dimenzióiról. Először az emberkereskedelemről, illetve az ehhez kapcsolódó segélyszervezetekről hallhattam rövid előadást. Az előadó bemutatott egy weboldalt, ahol segítséget és tanácsot lehet kérni, de nem csak ennyit tett. Elmagyarázta, mit értenek jelenleg a fogalom alatt, és mi minden tartozik a témához a munkahelyi kizsákmányolástól kezdve a prostitúcióig. Ez egy kicsit más megvilágításba helyezte a kérdést. A kerekasztal-beszélgetés második részében a nők jogairól beszéltek nemzetközi kontekxtusban, majd a gyerekek jogairól Finnországban, Végül szóba kerültek a szexuális kisebbségek jogai is. A négy beszélgető. illetve a kerekasztal-beszélgetést vezető több kérdést is megvitatott, mint az aktuális konferenciákat a témákban, illetve kérdésekre válaszolva más kisebbségek jogait is.

Vacsora előtt volt egy kis időm sétálni a hóesésben, ami nagyon kellett a hosszú bent töltött idő után. A sétát követően visszamentem a Musicába, és  megvacsoráztam. Vacsora közben kuopióiakkal beszélgettem, és nagyon jól éreztem magam. Vacsora után tartottak nekünk pár rövid előadást a jyväskyläi ENSZ ifjúsági szervezetéről, majd még beszélgettünk egy kicsit. Bár néha hosszabb ideig kellett gondolkoznom egy-egy szót, egész könnyen beszélgettem az asztaltársaimmal. Meg is lepődtem azon, hogy mennyire nem okozott gondot a finn előadások után... na jó, annyira nem lepődtem meg, de azért jól esett hallani, amikor azt mondták, hogy jól beszélek finnül.

Nyolc után indultam haza. Séta közben nem tudtam ellenállni a fényképezésnek, mert nagyon kellemes idő volt. Hideg, de kellemes. Olyan... hóesés utáni. Igaz, hogy nem havazott sokáig, de nagyon tiszta volt a levegő, és a hosszú nap után jó volt csak úgy megállni az egyetemnél és a tónál, és kattintgatni a géppel.

Amint hazaértem, és párnát ért a fejem, gyakorlatilag rögtön elaludtam.

A szombat reggel újra regisztrációval kezdődött, majd megreggeliztünk. Mivel a program csak fél tízkor kezdődött, bőven volt időnk a reggelire és beszélgetésre is a többi reggelizővel. Ezt követően meghallgattunk egy köszöntő előadást az ENSZ ifjúsági nagykövetétől. Bemutatta a saját munkáját is, illetve a menekültekkel és a bevándorlókkal kapcsolatos kérdésekről és a következő konferenciákról beszélt. A menekültek kvótájával kapcsolatos cikk különösen érdekes volt.

Az ifjúsági nagykövet a műhelymunkák vezetőinek adta át a szót, akik bemutatkoztak, és elmondták, mire számíthatunk. Ezt követően összegyűjtötték az első csoportjaikat, és elindultunk a kijelölt termek felé.

Az első műhelymunka, amin részt vettem az emberkereskedelemhez kapcsolódott. A munkát egy videó megnézésével kezdtük, majd kis csoportokban megbeszéltük a videót, illetve a saját tapasztalatainkat a témával kapcsolatban, és választottunk egy témát, amit aztán állóképen bemutattunk. Összesen négy csoport volt, és sikerült elég eltérő szituációkat találni a prostitúciótól kezdve a munkahelyi kizsákmányolásig. A többi csoportnak a bemutatott állókép után az volt a feladata, hogy átalakítsa azt olyan formában, hogy az emberi jogok ne sérüljenek. A mi csoportunk a Finnországban dolgozó észt építőipari munkások helyzetét mutatta be, és a morcosan álló munkavezetőt előbb arra kérték, hogy mosolyogjon, és biztatóan emelje fel a hüvelykujját, majd beállították őt is a munkások közé. A többi képet is hasonló logikával alakítottuk át. Érdekes feladat volt, és jókat nevettünk is közben. Ezt követően párokban kellett arról beszélgetnünk, hogy milyen módszerrel lehetne tenni az emberkereskedelem ellen. A párommal a tájékoztatást választottuk, mert ebbe nagyon sok minden belefér. Végül az egész B csoport is ezt választotta a nap végi bemutatóra.

Rövid szünet után következett a második műhelymunka, melynek középpontjában a női jogok álltak. Bemutatkozással kezdtük, majd mindenki elmondta, milyen szituációkban kellene javítani a nők helyzetén. Itt is egy rövid videóval folytattuk, amit szintén megvitattunk. Sajnos ezt a videót nem találtam meg, de a fő kérdése az volt, hogy javult-e a helyzet. A bemutatott reklámrészletek és képek elég egyértelműen beszéltek a nők tárgyiasításáról a médiában. A videót követően választhattunk pár újságot és magazint, amikből a témához kapcsolódó szavakat kellett kivagdosnunk, majd ezekből összeállítani egy verset. A szavak keresése nem volt annyira egyszerű, mert valami összefüggő dolgot kellett készítenünk. Három csoportban dolgoztunk, és a képen lévőt választottuk bemutatásra. Igazából mindhárom egész jól sikerült, és jól is éreztük magunkat a feladat közben.

A második műhelymunkát követően megebédeltünk, majd folytattuk a programot a harmadik műhelymunkával, aminek a középpontjában a gyerekek jogai álltak. Különböző játékokkal hangolódtunk rá a gyerekek gondolkodásmódjára, majd az iskolával kapcsolatban volt egy feladat. Párban szobrokat kellett készítenünk egy olyan dologról, ami nem volt fair gyerekkorunkban, majd egy másikat, ami viszont igen. Nagyon érdekes volt az iskolával kapcsolatos székfoglaló játék, amikor különböző iskolával kapcsolatos állításokat kellett mondani, és aki egyetértett, felállt, és új helyet keresett magának. Ezt követően egy rövid összefoglaló alapján átbeszéltük a gyerekek jogait. Kiemeltünk néhány különösen fontosat, mint a saját gondolatokhoz való jogot, majd csoportmunkában megbeszéltünk négy gyerekeket érintő témát: a gyermekétkeztetést, az iskolai tananyagot, a iskolai sportot és az egyéniséghez való jogot. Ezekből is készítettünk egy-egy állóképet, amit aztán be is kellett mutatnunk a lezáró műhelymunkán.

Az utolsó műhelymunka a szexuális kisebbségekről szólt. Itt teljesen más módszerrel vitattuk meg a dolgokat. Rövid általános beszélgetés után színes cetliket kaptunk, amikre felírtuk minden gondolatunkat a témáról. Ezeket aztán az asztalra raktuk, és négy nagy papíron csoportokba rendeztük. A négy papírt aztán egy-egy csoport beszélte át. Minden csoport két témát választott a papírján lévő cetlik közül. Mi a szexuális kisebbségek meghatározásának kulturális különbségeiről beszélgettünk, majd rövidebben a melegházasságról. Más csoportokban a média szerepe, a transzszexualitás és a kampányok merültek fel témaképp. A beszélgetés után három csoportban választanunk kellett egy-egy szlogent. Mi "A szeretet emberi jog." mondatot választottuk az ötletem nyomán. Végül a három csoport jeligéje közül a miénket mutattuk be a záró műhelyen is.

Az utolsó műhely után kávészünet következett a lezárás előtt. Feltöltődtem teával és süteménnyel, miközben beszélgettem a többi csapattaggal.

A záró műhelyen mindenki bemutatta, mi mindent csinált a csoportjával a négy műhelymunkán. Érdekes, hogy nagyon különböző, néha mégis nagyon összecsengő ötletek születtek majdnem minden esetben. Ezt követően mindenkinek megköszönték a részvételt, ettünk még egy kis süteményt, majd elköszöntünk egymástól.

Huh, ez a bejegyzés jó hosszúra sikerült, de azt hiszem, minden fontosabb dologról sikerült írnom. Nagyon örülök, hogy részt vettem a programon, és bár nagyon elfáradtam, szerintem megérte. Sokat tanultam, és új témákban használhattam a finn tudásomat.