20-án hajnali négykor keltem, hogy elérjem a 7:19-kor Helsinkibe induló vonatot. Esett a hó, így kicsit nehezen boldogultam a csomagjaimmal, de időben megérkeztem a vasútállomásra.
Még annyi időm is volt, hogy vegyek egy kis reggelit és innivalót az útra. A vonat pontosan indult, és én remekül végigaludtam az utat. Tíz után érkeztem meg a Helsinki vasútállomásra, ahol beraktam a csomagomat a csomagmegőrzőbe, és elkezdtem felfedezni a várost. A vasútállomástól elsétáltam a kikötőig, majd a dómig, és természetesen mindent le is fényképeztem. A vasútállomást, a vasútállomás előtt a színházat és Aleksis Kivi szobrát, Runeberg és Eino Leino szobrát és persze a kikötőt.
Nagyon sok kisebb-nagyobb karácsonyi vásárt találtam séta közben. Már a kikötőben is volt egy vásár, ahol egy néni nagyon aranyos volt, és mesélt nekem a különböző finn bogyókról és az azokból készült lekvárokról. Kettőt meg is kóstoltam közülük, de nem voltam biztos abban, hogy hogyan hozzam haza, így nem vásároltam belőle. A dóm téren lévő vásáron nagyon sok finomságot lehetett vásárolni, ott a sajtkenyeret sikerült megkóstolnom. A dómtéren találkoztam a Mikulással és meg is kértem valakit, hogy fényképezzen le minket.
A dómtól visszasétáltam a vasútállomásra, de találtam egy múzeumot Helsinki történetéről, amit azért még megnéztem. Nagyon tetszett a régi és az új fényképeket bemutató fotókiállítás. Igazából az egész múzeum érdekes volt.
Út közben a vasútállomás felé menet még több karácsonyi vásárt és karácsonyi énekest láttam, majd kerestem egy éttermet, hogy megebédeljek. Találtam egy pizzériát, ahol nyolc euróért lehetett annyi pizzát, levest és salátát enni, amennyit akartam. A sárgaborsó krémleves nagyon finom volt, és a pizzák is ízlettek.
Ebéd után elsétáltam a Nemzeti Múzeum irányába is, de nem mentem el egészen addig, mert azt másnapra terveztem. Kezdett sötétedni, amikor elkezdtem módot keresni arra, hogy eljussak a hotelbe. Nem lett volna messze, de nem volt olyan könnyű megtalálni. Végül villamossal mentem a CheapSleep hotelbe, ahol bejelentkeztem és lepakoltam.
Mivel már sötét volt odakint, nem akartam visszamenni a főtérre. Helyette elmentem a hotel szomszédjába, ami igazából egy épületben volt a hotellel. A szomszédban volt egy tropicarium, ahová a diákigazolványommal nem túl drágán be tudtam menni. Nagyon sok kígyót láttam és fényképeztem, de a kedvencem a varánusz volt. A varánusz melletti terráriumban a gondozók éppen vizsgáltak egy védett kígyót, és a varánusz az üveg mellett izgett-mozgott, hogy vele is foglalkozzanak. Amint észrevette, hogy én őt figyelem, elkezdte produkálni magát. Integetett, amikor integettem, bemászott a medencéjébe, pózolt... szóval élvezte, hogy valaki végre vele is foglalkozik. Én persze folyamatosan fényképeztem meg videóztam őt.
Szintén aranyos volt az ezüstös orrszarvúmadár, ami ugrálva követett a terráriumában.
A tropicarium után visszamentem a hotelbe pihenni, mert korán keltem, és nagyon fáradt voltam.
Utolsó finnországi napomat szintén városnézéssel kezdtem. Kijelentkeztem a hotelből, majd busszal elmentem a vasútállomásig. Ott meghosszabbítottam a csomagmegőrzést és elsétáltam a Finlandia taloig. Nagyon sok fényképet készítettem róla és a mögötte lévő tóról, mert a Nemzeti Múzeum csak tizenegykor nyitott, és addig nem volt semmi jobb dolgom. Nagyon szépek voltak a hattyúk és a vadludak is.
Tizenegykor bementem a Nemzeti Múzeumba. Nagyon tetszettek az állandó kiállítások, és érdekes volt az időszaki kiállítás is a világ vallásairól. Épp a kiállítások felénél járhattam, amikor az egyik múzeumban dolgozó hölgy szólt, hogy hamarosan énekes program lesz az aulában. Meghallgattam a karácsonyi énekeket és lefényképeztem az aulában Akseli Gallen-Kallela freskóit, majd folytattam a kiállításokat, ahol abbahagytam. Nagyon tetszett a királyi tróntermet bemutató szoba, illetve Edvard Isto festménye, a Támadás.
A múzeum kávézójában megittam egy teát, majd hóesésben megnéztem a múzeumkertben a karácsonyfa kiállítást. Egy pár igazán kreatív és érdekes volt, mert csupa újrahasznosított dologgal voltak díszítve.
Egyre jobban szakadt a hó, így végül nem mentem el újra a kikötőbe, helyette összeszedtem a csomagomat, és megvártam a reptérre menő buszt. Azért előtte még megebédeltem a Hesburgerben. Valahogy mindig úgy jön ki a lépés, hogy ott eszek először és utoljára is, amikor Finnországban vagyok. Kezd hagyománnyá válni a dolog... na mindegy.
Nagyon korán érkeztem meg a reptérre, így le tudtam mérni a csomagomat. Először egy kicsit több volt, mint húsz kiló, de átpakoltam pár dolgot a kézipoggyászba, és megoldottam a problémát. Hát, igen, a csoki elég sokat nyomott benne.
A repülőm jegesedés miatt fél óra késéssel indult, de az út csak két órás volt. Egy kicsit sokat kellett várnom a csomagra, de azért kilenckor már a váróterembe értem, ahol már vártak rám anyáék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése