Végre összegyűjtöttem annyi energiát, hogy beszámoljak a mai napomról. Ott kezdem, hogy szuper napom volt, bár nagyon elfáradtam. Háromnegyed hatkor keltem, hogy elérjem a buszt Muuraméba. A főtérről indultam, bár később rájöttem, hogy közelebb is lett volna buszmegálló. Muurame nincs túl messze Jyväskylätől, így elég volt a 7:40-es busszal odamennem. Maga a város nem tűnt túl nagynak,bár nem túl sokat láttam belőle, elsősorban azért, mert a világos órákat az iskolában töltöttem, négy után meg már túl sötét volt ahhoz, hogy rendesen körülnézzek.
Mindenesetre örültem annak, hogy kicsi a város: az iskola épületét időben megtaláltam, és csak egyszer indultam el rossz irányba. A Mäkelänmäen kouluban találkoztam Evával, aki a fogadótanárom volt. Beszélgettünk egy kicsit, majd bemutatott a másik tanárnak, Helenának, aki azokat a csoportokat tanítja, akiknek az óráján részt vettem az első két és az utolsó két tanórában.
Fél kilenckor kezdődött az első óra. Az előadásom jól sikerült, és még az időbe is pont belefértem. Már itthon nagyon élveztem a készítését, mivel életemben először kipróbáltam a prezit, és teljesen beleszerettem. Sokkal jobban tetszik, mint a PowerPoint, pedig azt is nagyon szeretem.
Magában az előadásban először Magyarországról beszéltem, majd a karácsonyi szokásainkról. Már az első órán kiderült, hogy a gyerekek nem tudnak túl sok mindent Magyarországról, de a képek segítségével közösen összeszedtünk pár dolgot. Érdekes volt a reakciójuk a magyar nyelv finnugor eredetű szavaira. Igazi kis játék lett a tippelgetésből. Az órák elég hasonlóak voltak egymáshoz, néha többet sikerült elmondanom, máskor kicsivel kevesebbet, olyankor nem hallgattuk végig a télapó dalt és csak egy karácsonyi dalt hallgattunk a kettő közül. (Eh, elég volt leírni, hogy télapó dal, és máris elindult a fejemben a Télapó itt van... hatszor hallgattam meg, és egész úton hazafelé ez ment a fejemben... és most egy órán át így is fog maradni...vagy tovább...) Volt olyan óra, ahol egy kicsit finnül is beszéltem, hogy a gyerekek könnyebben megértsék a történetet, amit meséltem, máshol a gyerekek kérdéseire válaszoltam, szóval nem volt mindig teljesen ugyanolyan az előadásom. Volt, ahol többet beszéltem a karácsonyi ételekről, és összehasonlítottuk őket a finnekkel. Összességében minden óra érdekes volt a számomra, és nagyon élveztem őket.
A harmadik óra után volt egy hosszabb szünetem, amikor megebédeltünk Evával, és közben beszélgettünk a magyar és a finn iskoláról. Ebéd után folytattuk a tanáriban, ami nagyon hangulatos helyiség volt. Megtudtam, hogy az iskola a legnagyobb finn iskolák közé tartozik a maga 700 körüli diákjával, és hogy átlagban 300 körüli a diákok száma egy-egy iskolában. A többi tanár is kedves volt az iskolában, és tényleg nagyon jól éreztem magam.
Az órák között átadtam a kis ajándékomat a két tanárnak: kalocsai mintás füzeteket és kis terítőket, meg magyar kártyát. Mindketten nagyon örültek neki, én meg a csokinak, amit tőlük kaptam.
Az órák után nem maradtam sokáig, mert a tanároknak értekezletük kezdődött rögtön az órák után. Mielőtt visszajöttem volna Jyväskyläbe sétáltam egyet, bár sajnos már elég sötét volt három körül is, így nem sokat láttam. Megnéztem az iskola mögötti tavat, lefényképeztem az iskola épületét, majd elsétáltam a könyvtárig. Mivel nem sokat láttam, és elkezdtem fázni is, elsétáltam a buszmegállóig, és hazabuszoztam. Fura élmény volt vaksötétben, bepárásodott ablakú buszon utazni, mert fogalmam sem volt arról, hogy hol járhatok. Szerencsére időben szálltam le, és nem is kellett olyan sokat sétálnom.
Öt körül értem haza, és amint letettem a táskámat, rájöttem, hogy mennyire fáradt vagyok. A fáradtságot leszámítva viszont még mindig teljesen fel voltam dobva. Hé, tulajdonképp még most is fel vagyok dobva!
Egész addig nem jutott eszembe, hogy az iskolalátogatás után mozijegyeket fogok kapni, amíg ki nem töltöttem az értékelést. Most büszke tulajdonosa vagyok tizenkét mozijegynek, szóval az elkövetkező napokat két helyen fogom tölteni: a könyvtárban kutatással, illetve a moziban, ahol minden műsoron lévő filmet végignézek, legyen az angolul vagy finnül. Azt hiszem, nem fogok unatkozni... sőt, tudom, hogy nem fogok unatkozni! Ha minden jól alakul, akkor a mozizást már holnap el fogom kezdeni... hogy milyen filmmel, azt még nem tudom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése