Mozimaraton

avagy az utolsó másfél hetem egy bejegyzésben

Bár később még össze szeretném foglalni azokat az órákat, amikről eddig nem írtam, úgy döntöttem, röviden beszélek egy kicsit a tizenkét mozijegyem sorsáról. Mivel nem tudom, hogy a következő félévben visszamegyek-e Finnországba, még a hazautazás előtt meg akartam szabadulni tizenkét mozijegytől. Szerencsére elég sok filmet vetítettek, így sikerült is a dolog: igaz, a Hobbitot többször láttam, de hát elég szórakoztató volt ahhoz, hogy ne zavartassam magam.

Tizenkét mozijegy nagyjából azt jelentette, hogy a jegyek kézhez kapását követően majdnem minden nap megnéztem egy vagy két filmet. Ennek az volt az egyenes következménye, hogy a moziban már messziről megismertek. Egy filmre Shirshót is el tudtam hívni, így összesen tizenegyszer ültem be a moziterembe. A jegyeim szépen össze vannak gyűjtve emlékbe. Gyakorlatilag a horroron és egy rajzfilmen kívül mindent láttam a kínálatból.

Az első film, amit láttam a The Judge volt. Mivel eléggé rá voltam hangolódva a drámára tetszett a történet, amiről nem fogok most részletesen írni, mert nem ez a lényeg. Tetszett a színészek játéka, és bár néha nagyon szentimentálisnak éreztem, szerintem nem rossz film. Legalább is sokkal jobb, mint a Wish I Was Here, amit még aznap este néztem. Ezzel a második filmmel nem nagyon tudtam mit kezdeni. Egészen pontosan az volt a bajom vele, hogy bizonytalan voltam a stílusában. Mi akart ez lenni? Dráma? Ha igen, akkor túl sok pofára esett poént raktak bele. Vígjáték? Eeeee, ahhoz viccesnek kellett volna lennie. Szóval nem tudom. Volt benne pár érdekes ötlet, de nem mondanám azt, hogy tetszett volna. Tényleg nem tudom. A The Judge után mindenesetre nem volt annyira jó filmválasztás, talán ha máskor nézem meg, akkor jobban tetszett volna.

A második filmes napom középpontjában a Hobbit állt. 3D-ben néztem meg - bár később beigazolódott, amit már akkor sejtettem, hogy a 3D nem annyira túl sokat adott a dologhoz. Én remekül szórakoztam a filmen, és bár a Hobbit sorozat nem volt annyira jó, mint A gyűrűk ura, szerintem emiatt megérte végignézni, sőt, az utolsó részt többször is látni. Egyáltalán nem bántam meg, hogy a horror  és a rajzfilm helyett újra megnéztem. A Hobbit után volt fél órám, ettem egy sajtburgert és megvettem a jegyemet a következő filmre. Ez a film a Mielensäpahoittaja volt, ami egy finn regényből készült, és szerintem nagyon jól sikerült. Jókat lehetett derülni a generációs különbségeken, illetve a szereplők közötti dinamikán, de ezt a történetet sem nevezném egyértelműen komédiának. Olyan finn fajta komédia volt, elég sok drámával fűszerezve. Sokszor megmosolyogtató, de szomorú  is volt egyben, amikor a főszereplő arra gondolt, hogy régen minden jobb volt. A sérült lába miatt a városba kerülő idős bácsi aranyos volt, és együtt lehetett érezni vele, amikor megpróbált a modern konyhában boldogulni, vagy amikor el akarta végezni a ház körüli munkákat. Nem volt mindig teljesen összefüggő a történet, ami egy kicsit megnehezítette a megértést, de összességében így is tetszett.

A harmadik napon egy gyerekfilmmel kezdtem a mozizást. A címe Lomasankarit volt, és  nagyon furán éreztem magam, hogy a vetítőteremben rajtam kívül csak elvétve akadt néhány szőlő vagy nagymama-nagypapa, aki beült a gyerekekkel filmet nézni. A film az előző napihoz hasonlóan finn volt, illetve három nyelvet használtak benne a finnt, az angolt és a görögöt. Egy görög szigeten játszódó műkincsrablás és emberrablás volt a középpontjában, és nem volt rossz. Tényleg nem. Annak ellenére, hogy nem igazán éreztem magam a film célcsoportjának, jól tudtam szórakozni rajta. Kicsit kiszámítható volt, meg minden, de nem bántam meg, hogy megnéztem. Délután az Éhezők viadala harmadik filmjét néztem meg. Erről csak annyit tudok mondani, hogy nagyon éreztem rajta, hogy ketté bontották az utolsó filmet. Nem értem, honnan jön az a tendencia, hogy ketté bontják a filmsorozatok utolsó részét (de, értem, pénz, pénz, pénz), de nem szeretem. Nem volt rossz, csak kellene az utolsó rész, hogy rendesen véleményt tudjak mondani róla.

Másnap csak egy filmet néztem meg, mert elég fáradt voltam. Ha jól emlékszem magyarul a címe Az útvesztő. Nem ismertem a film alapjául szolgáló regénysorozatot, viszont a film tetszett. Az ütemezése néha egy kicsit furcsának érződött számomra, de élveztem, és az érdeklődésemet is felkeltette a könyvsorozat iránt.

Hétfőn újra két vetítésre ültem be. Először az éjszakai Furyra vettem meg a jegyet, és megkérdeztem, mit tudnék megnézni előtte. Mivel a horror és a Hobbit között választhattam, újra megnéztem a Hobbitot. Erről nem is írok többet, viszont az esti film elég érdekes volt a számomra. Szerintem jól sikerült háborús történet. Nem szoktam túl sok ilyen filmet nézni, de ez tetszett. A szereplők szerintem jók voltak, a történet bár még számomra is ismerős, jó, a Fury névre hallgató tank meg elvitte a hátán az egészet. A tankos harcokat nagyon jól megcsinálták. Kellett hozzá egy hangulat, de a filmet igazán megérte megnézni. Elég későn értem haza, mert olyan szépen esett a hó, hogy muszáj volt hazasétálnom.

Kedd este egy olasz vacsora után Shirshóval együtt néztem meg az Interstellart. Szerintem egy fizikus még nálunk is többet röhögött volna a filmen, de azért mi is majd megfulladtunk néha. A film szép volt, meg minden, és eredeti is volt a forgatókönyv, de egy kicsit túl sok volt benne a szentimentális rész, és elég gyakran a "tudományos fantasztikumból" csak az utóbbi teljesült. Mindenesetre a film szép volt, a zene kiváló, meg minden, de nekem akkor is túl sok volt ez a szeretet mint téren és időn áthatoló erő dolog.

Utolsó mozijegyemmel választhattam egy rajzfilm és a Hobbit között. A rajzfilmre túl sok kisgyerek ment, és már a gyerekfilmen is furán éreztem magam... szóval nem volt túl sok választásom. Arról viszont meg tudtam győződni, hogy 3D nélkül is épp annyira élvezhető a film. Harmadjára a film felében bemutatott csatajelenet már irtó hosszúnak tűnt, de azért a hangulat, a zene és a pattogatott kukorica miatt még így is kellemes volt a délutánom. Különösen az volt jó, hogy ezúttal már sokkal több figyelmet tudtam fordítani a finn és a svéd feliratokra, és egy csomó szót tanultam.

Nem is írok most többet, majd még lesz pár más jellegű bejegyzésem a félév végéről. Azt hiszem, jól kihasználtam ezt a lehetőséget, különösen a finnül megnézett filmek miatt. Nagyon örülök neki, hogy az iskolalátogatás miatt lehetőséget kaptam erre.